erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

szabóságok

2016. április 21. - gond/ol/a

alsóban két
barátnőm van
mindkettő Szabó
Sára, meg Anikó
de ők 
nem barátnők…
Sára a töltés mellett lakik
a nővérével és
tűzoltóné özvegy anyjukkal
aki nagyon szigorúan
neveli őket
mint egy agitátor
még anyukámra is rászól
elég keményen
mért nézet meg velem
nem nekem való filmet
Rettegett Ivánról
Anikó a szomszédban
az orvoslakban él
cuki kishúgával
gyerekorvos apukával
ki hivatalból kedves
s anyukájuk is az
szőke és
sudármagas
de nem néz le
bennünket
gyerekeket se
igaz, nem is ül le
közénk sose
egyszer szülinapomra
Kövirágot vesz
Bazsovtól,
de csak a fehér hátlapot látom
a piacról hozott hálóból
kikandikálva
mikor épp náluk játszom
s azt mondja rá
valami orvosi könyv
de a zsúrunkon felismerem…
Anikó ezt hozza nekem
ajándékba
Sári messze lakik
és havas télen van a szülinapja
az egyik szobájuk földes
de nagyon tiszta….
le is lett locsolva
de azért ezen elcsodálkozom
hogy lehet föld egy házon belül…
visszafelé a
hosszú utat kétszer is megteszem
a hideg s havas sötétben
haza és Sáriékhoz meg vissza
mert a kapunkban nem találom
az anyutol kapott
egyforintom….
majd visszafelé másodszor
lemondó szomorúan
a kapunkban
a hóban csillogva
lelem meg
mert ott is szórhattam el…
még mikor fejvesztve kerestem
ha Anikóéknál vagyok
a szomszédban ott
csendben kell játszani
mert lepisszegnek
bennünket
a nagyok
az utcára kifigyelve
lehúzott redőny mögül
valami baljóst sejtetnek
gyönyörű régi játékaik vannak
hatalmas fényes szekrényekben
ritkán láthatjuk
csak sóvárogjuk
dobozaiból mindet
a doktorbácsi apukáé volt
kisgyerek korában
valaha a régi világban…
s még most is félti
ettől az újtól
s előlünk
elzárva
védi
Anikó szereti a virágokat
szorgosan gyűjtjük
a magokat
el is ültetjük
az árokszélen
de arra már nem emlékszem
belőlük virágok kinőttek-e
valaha
Anikó befelé rakja a lábát
mások azt mondják rá
hogy csámpás,
de nekem nagyon tetszik
ez a járás
csodálom
és le is utánzom…
Sári meg különös szögletes betűkkel ír
a padban is szálegyenesen ül
s derékszögben
hátratett kézzel
az a-i olyanok mint egy-egy négyzet
hát én is kikísérletezem
ezt a geometriát
s a sáris írást
magamnak is
elhagyva érte
korábbi
szép s szabályos
kerek betűim
ahogy sikkes járásom is
anikós csámpásra cserélem…
csak hogy hasonlítsak rájuk
most se értem...
s nem is tudom
vajon leszoktam-e arról
hogy a rosszat
utánozzam
a jó helyett
puszta barátságból
vagy rajongásból
csak remélem, 
le, igen
s nem hagytam
később soha
átszabni magam
holmi szabókkal…
bár kis barátnőim fel kell mentenem
önként s szabadon követtem őket
mint később a tanítványaim
a frizurám és az öltözékem.
ami nem volt ínyemre
egy csöppet sem nekem
hiszen azt akartam volna
megtanítani
hogy mindenki 
legyen önmaga-
legjobb változata
talán ezt is 
eltanulták tőlem
bár ezt még magam is
tanulom

amíg csak élek

karmolásnyomok

Smilu kikarmolta

az arcom

a Mizrachiban

Anyu nagyon

odavolt

miatta

attól tartott

meg fog látszani

örökre a nyoma

s a szép arcom

elcsúfitja

de nem

évek múlva

elmúlt

szerencsére

teljesen

a heg

smilura meg

nem is emlékszem

eltűnt ő is

a szüleivel

valahova

külföldre ment

tán Izraelbe

s az arcom

már rég

karmolásnyoma

nélkül

se szép

 

de mért is

bánthatott

egy zsidó gyerek

egy másikat

nem sokkal

a deportálás után

nem értem

és azt se hogy

mlért csúfoltak

a szomszédos

Agudából

a hószetek

minket

mi meg őket(?)

akárcsak később

az iskolában

az ások

és bések

(„szerencsések”

és „nyavalyások”)

egymást

nagy hévvel

és persze

keresztény

a zsidót

vagy netán ő is

vissza, a „gójt”?

 

Én nem.

 

nem is értettem

ezt az egészet

ezt az

értelmetlenséget

utáltam

a csúfolódást

és a harcokat

 

békére vágytam

 

azóta is

arra vágyom

 

hasztalan

 

s tele láthatatlan

 

karmolásnyomokkal

 

 

    (emlékcserepek)

koldus a konyhánkban

anyámnál

jószívűbb embert

nem ismertem

mindig csak adott

(abból a kevésből

amije volt)

egyszer egy koldust

engedett be 

s etetett meg

a konyhánkba beültetve

de el kellett mennie

valahova s jelezte

hogy azért nézzek be

olykor a nyitott ajtón...

én ott álltam

kicsit megszeppenve

a küszöb előtt

s ki kellett fújni az orrom

a zsebkendőmbe

 

a koldus bácsi rossz

néven vette ezt

megleckéztetett

illemórát adott

de mondhatnám azt is

egyszerűen leszidott

azt mondta ne

fujjam az orrom

ha ő eszik

mert elveszem

az étvágyát így…

 

s én szégyelltem magam

miért is nem hagytam

hogy egyen nyugodtan

nélkülem

 

de anyunak azt hiszem

az egészről

nem szóltam egy szót sem-


...............

 

(persze nem tűnt el semmi sem
csak pár évvel később
ez az egész konyha
hatóságilag
másoknak lett
kiutalva
s az a nyitott ajtó
minek küszöbén álltam
befalazva

de azt még el kell mondanom
a malter elfogyott 
a munka befejezés előtt
volt nagy piszok s felfordulás
és anyu segitette ki őket
a konyhánk elvevőket
az ő oltott meszével
mit még korábban
falfestésre vásárolt
hogy tisztán ragyogjon
minden..a környezetünkben)

 

       (emlékcserepek)

nadrágszerepek

mikor a gonosz

Hámán szerepét

osztották rám

a háború utáni purimon

a zsidó napköziben

lány létemre

anyám kétségbe volt esve

mért nem Eszterét kapom,

a kedves szép zsidólányét -

de beletörődött

 

aztán általános iskolában

Nyilas Misi lehettem szerinte

de nem valami színpadon

hanem az igazságtalan

igazgatónő révén

az iskolafolyosón

hova kirángatott

egy iskolai hiányzás után

ros hasono és

engesztelónap között

Hámánként üldözött

ezt anyám már nem tűrte

átiratott más helyre

 

anyám mindig szoknyában járt

de harciasabb volt, mint egy oroszlán

ha -úgy vélte – lányát meg kell védeni

kit anyámasszony katonájának hitt

natessék, ez egy nadrágszerep volt…

 

megint

 

 

   (emlékcserepek)

szenvedély

szenvedélyes

tudásszomj

vezetett

kezdettől fogva,

tán mikor még

járni se tudtam

a kíváncsiság

 

még kisgyerekként

mindent elolvastam

amit otthon találtam

a nem nekem irtakat is

még Freudot,

Schopenhauert is

a 19. század

erkölcstanát

mert minden érdekelt

a kint és a bent

egyaránt

 

 

bár egyre inkább

a bent

ez a belső

végtelen

világ

 

a szerelmeimben is

 

és még ma is

 

a teremtésbeszerelmesen

kutatom a kint és bent

 

rejtélyeit

 

és remélem

egyszer megélem

az amint kint úgy bent

amint bent úgy kint

 

egységét is

haza felé, este felé...

haza felé, este felé

anyuval baktatunk

a szegedi utcán

 

néha felmászok

az iskolakerités

párkányára

s végig rajta

egyensúlyozok

(mint később

önállóan

a gerendán

bent az iskolában

anyu is idejárt-)

 

de itt most még

anyu kezét fogom

de legtöbbször csak

az aszfalton

botladozom

az álmosságtól

néha el is alszom

járás közben

de anyu kezét fogom

baj nem érhet

 

anyu néha felvesz

a karjaiba

s úgy megyünk haza

én félig vagy egészen alva

anya holtfáradtan -

de egymásba kapaszkodva

 

 

40 év múlva

így cipelem

én is a lányom

a karomban

sopánkodnak is

az öreg nénik

az útszéli padokon

hogy birja

tegye már le

azt a gyereket

(ő dundi vasgyúró

én üvegtörékeny)

 

az iskolakeritésen már

nem kisérhetem

mert addigra

lebontják

(de ő is majd ugyanabba

az iskolába jár.

Akár az én anyukám)

 

este a bölcsiből

a szegedi utcán mi is

kettesben baktatunk haza

de ő meglátja a holdat

s azt mondja

ez a mi csillagunk

jön velünk haza

 

de fogja a kezem

sőt kéri fogjam szorosan

hadd lássák kik vagyunk

egy gyerek és egy anyuka

 

.

 

 

most már ő viszi

hazafelé

bölcsiből

a fiát

a kisunokám,

de budán

nem a szegedi

utcán

 

remélem

kezét erősen fogva

abban a nagy forgalomban

 

én meg rájuk gondolok

egyedül bandukolva

még mindig

a szegedi utcán haladva

a keritéstelen

iskola előtt

nagyon is éberen

magam is nehezen

cipelem

 

este felé

haza felé

 

 

 

2016 április 9

szakítópróba

én szerettem a hazám

sokáig

tovább mint lehetett

 

még akkor is, mikor

rájöttem,

ő nem szeret

 

 

elvette mindenünk

életemre tört

apám halálba küldte

rokonaim elüldözte

engem kalodába zárt

 

mindez

fokozatosan

tört be az életembe

(jobb is hogy nem egyszerre)

 

de egyszer csak

kb mostanra már

rájöttem

nem

nem tudom

szeretni tovább

egy tapodtat sem

 

s mint a

visszafelé törvényeinkben

(mert nálunk ilyen is lehet)

visszavonom most

eddigi szeretetemet

 

majd szólok

ha meggondolom

magam

 

de előbb neki kell

meggondolni

sok mindent

amit tett...

 

 

s nem elkövetni

újabb bűnöket

 

 

2016 ápr 8

süti beállítások módosítása
Mobil