erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

szabóságok

2016. április 21. - gond/ol/a

alsóban két
barátnőm van
mindkettő Szabó
Sára, meg Anikó
de ők 
nem barátnők…
Sára a töltés mellett lakik
a nővérével és
tűzoltóné özvegy anyjukkal
aki nagyon szigorúan
neveli őket
mint egy agitátor
még anyukámra is rászól
elég keményen
mért nézet meg velem
nem nekem való filmet
Rettegett Ivánról
Anikó a szomszédban
az orvoslakban él
cuki kishúgával
gyerekorvos apukával
ki hivatalból kedves
s anyukájuk is az
szőke és
sudármagas
de nem néz le
bennünket
gyerekeket se
igaz, nem is ül le
közénk sose
egyszer szülinapomra
Kövirágot vesz
Bazsovtól,
de csak a fehér hátlapot látom
a piacról hozott hálóból
kikandikálva
mikor épp náluk játszom
s azt mondja rá
valami orvosi könyv
de a zsúrunkon felismerem…
Anikó ezt hozza nekem
ajándékba
Sári messze lakik
és havas télen van a szülinapja
az egyik szobájuk földes
de nagyon tiszta….
le is lett locsolva
de azért ezen elcsodálkozom
hogy lehet föld egy házon belül…
visszafelé a
hosszú utat kétszer is megteszem
a hideg s havas sötétben
haza és Sáriékhoz meg vissza
mert a kapunkban nem találom
az anyutol kapott
egyforintom….
majd visszafelé másodszor
lemondó szomorúan
a kapunkban
a hóban csillogva
lelem meg
mert ott is szórhattam el…
még mikor fejvesztve kerestem
ha Anikóéknál vagyok
a szomszédban ott
csendben kell játszani
mert lepisszegnek
bennünket
a nagyok
az utcára kifigyelve
lehúzott redőny mögül
valami baljóst sejtetnek
gyönyörű régi játékaik vannak
hatalmas fényes szekrényekben
ritkán láthatjuk
csak sóvárogjuk
dobozaiból mindet
a doktorbácsi apukáé volt
kisgyerek korában
valaha a régi világban…
s még most is félti
ettől az újtól
s előlünk
elzárva
védi
Anikó szereti a virágokat
szorgosan gyűjtjük
a magokat
el is ültetjük
az árokszélen
de arra már nem emlékszem
belőlük virágok kinőttek-e
valaha
Anikó befelé rakja a lábát
mások azt mondják rá
hogy csámpás,
de nekem nagyon tetszik
ez a járás
csodálom
és le is utánzom…
Sári meg különös szögletes betűkkel ír
a padban is szálegyenesen ül
s derékszögben
hátratett kézzel
az a-i olyanok mint egy-egy négyzet
hát én is kikísérletezem
ezt a geometriát
s a sáris írást
magamnak is
elhagyva érte
korábbi
szép s szabályos
kerek betűim
ahogy sikkes járásom is
anikós csámpásra cserélem…
csak hogy hasonlítsak rájuk
most se értem...
s nem is tudom
vajon leszoktam-e arról
hogy a rosszat
utánozzam
a jó helyett
puszta barátságból
vagy rajongásból
csak remélem, 
le, igen
s nem hagytam
később soha
átszabni magam
holmi szabókkal…
bár kis barátnőim fel kell mentenem
önként s szabadon követtem őket
mint később a tanítványaim
a frizurám és az öltözékem.
ami nem volt ínyemre
egy csöppet sem nekem
hiszen azt akartam volna
megtanítani
hogy mindenki 
legyen önmaga-
legjobb változata
talán ezt is 
eltanulták tőlem
bár ezt még magam is
tanulom

amíg csak élek

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr768652136

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása