egy stócból kicsit kilógott egy vázlat füzet(em) - egy dossziét keresetem...   rajzok voltak benne tőlem (gimis koronból főleg)  és anyutól (anyu az én néhány halványabb rajzom is megerősotette) (én mindig halvány voltam s maradtam :) anyu határozott,.... de nagyon kifejező   ez a rajza…

weiter erzahlen   A turpināt_tell videó- ​​és hanginterjúkat gyűjt össze és mutat be a nemzetiszocializmus által üldözött, Ausztriához kötődő személyekkel. Sok kortárs tanú adott interjút, gyakran többször is, hogy beindítsa és életben tartsa a nemzetiszocialista bűnök és irtások…

  igen, tulajdonképpen ez volt a legmeghatóbb, legélményszerűbb az egészben Kubinyi Anna lányai beszéltek (nem mindennapi, művész-.) anyjukról, de olyan szeretettel, olyan odaadással... hogy ez megúnhatatlan, - egyszerűen csodálatra méltó - még ha voltak is ismétlődéseik   azt hiszem…

  avagy a történelem buktatói avagy a történelem és családom (nagyapám)       makói születésű - de általunk (eddig) ismeretlen - politikusról beszélt kedves és nagyszerű történésszé lett volt tanitványom Marjanucz Laci a soros honismereti körünkön   rögtön megengedhetetlen módon…

 megint csak betévedtem a ktárba, de látom készülődnek kis fotókiállitásra érdeklődöm, ki készitette a fotókat közben a fotók melletti fekete-fehér bekeretezett portréra téved a szemem Vigh Sándoréra,     ki, - a képről már látom - nagyon rég de tanitványom volt sajnos az érettségi után…

tanitványi emlékezet       két volt tanitvány beszélget a ltári  alkalmi büfében tanárokról egyik oda is szól hozzám,  mert hogy ő még emlékszik, nem felejtett el   igazán szégyellem, hogy én kicsit igen a másik viszont engem felejtett el (?)   na mindegy  kedélyesen…

            Donna Mussolini házában ÍRTA CRISTINA PETIT ALBERTO SZEGŐVEL nem fikció Lajos művelt magyar zsidó mérnök, aki Rómába költözött. Maria fiatal olasz katolikus nő, erős társadalmi és politikai szenvedélyekkel. Az 1930-as években kivirágzott szerelmi történetük már…

      ezúttal a korona szalontermében voltunk, majd elájultam a pompától... az ásványvizek sorfala meg is sokallotta, mert dominószerűen nagy csattanással ledőlt... Madáchról hallottunk Bogolitól meg egy naplóismertetést (18-81) meg egy közvetett dániai élménybeszámolót ott hadifogoly…

  Á, nem ment el (igy) jött, a 60-as években, de el nem ment, mert nem mehet. A legendák csak jönnek... és itt maradnak velünk, és túlélnek bennünket... mégha közben emberi , testi valóságukban esetleg "93 évesen el is húnynak".   Jancsó élő legenda volt és marad.   Az volt már a kezdetek…

   egy 40 éves találkozóra voltam hivatalos! és még csak nem is saját osztályomba... de egy olyanba akiket, még pályám elején 4 évig tanítottam magyar nyelvre és irodalomra (a felét oroszra is, kis részét irodalmi színpadon is, meg versmondásra)... ÉS EGYÁLTALÁN AKKOR MÉG ANNYIRA LELKES…