eljött az 5787 év előestéje, (erev Ros Hasono) amit Szegeden készülök ünnepelni a zsinagógában ünnepi istentiszteleten illetve a diszteremben diszvacsorán.
(voltam vagy kétszer a Bet Orimban is , a Bálint házban..de nekem ott is hiányzott a zsinagóga, meg az ősök emléke, hiába fontosabbak az utódok: lányom, unokám, kikkel itt együtt lehettem, igaz csak másodlagosan, le-lemaradva már az úton is....igen LE maradva)
szóval feltétlen be akartam utazni, Szegedre, mint tavaly is
de két v három buszt is elszalasztottam... és zuhogott az eső is közben (mégis beértem, lóhalálában)
de kétséges volt, már a buszállomás felé menet elkezdett görcsölni a szivem, befújtam kétszer háromszor a mindig nálam levő Nitromintet
de nem mertem felszállni a még csak csökkenő görcsben a buszra, ami ripsz-ropsz beért volna, még idő előtt, az autópályán,
úgy, hogy nem volt nálam a utazáselleni rosszullétre használatos homeopata szer , a Cocculine, s ha a két rosszullét összejön, az sok lett volna, igy a patikába mentem a zuhogó esőben a Cocculinéért
meg mondta a patikus, (mielőtt megkérdeztem, hányszor szabad befújni a nitromintet)- hogy jó lenne kardiológushoz menni, mert mindig vannak új s jobb gyógyszerek, már csak ezért is...meg azt is megjegyezte, hogy elegáns vagyok, előadásra megyek-e, nem, mondtam, a szegedi zsinagógába, újévünk van, a legnagyobb ünnep...
naszóval beértem utolsó percben, és meglepődésemre tele volt szinte a zsina legalábbis minden sorban ültek
s fehérben pompázott minden.......!
megvolt a pénteki gyertyagyújtás, fogadás is, rövid beszéd (ezúttal csak felolvasás, az édes és jó új évről..összefüggéseiről)
és szép, orgonakísért zsoltárdalok...
majd átvándoroltunk a diszterembe. a diszvacsorára (erről majd külön írok, ha...)
