már minden évben , idestova nyolcadszora van ilyen, a tavalyiban én is benne voltam a bene kedosim (családtörténeti)tanulmányommal

idén nem

de valójában idei dologgal leszek benne a következőben, a jövő éviben,  ha igaz, a könyvbemutatóbeli beszédtársam Bene Zoli fog írni bele a kötetemről ... (remélem - meg is érem , már mindig mindenhez hozzáteszem, pedig de sok dolgom lenne még....)

utolsó percben értem a könyvtár elé, nem hittem volna, de láttam megint ott sétált előtte cigarettázva aki később (meg tavaly is bemutatta az évkönyvkötetet   Miklós Péter, akkor nincs vész

pár pillanatra szóba is elegyedtünk, nagyon kedves és/de nagytudású ember

megint Bálint Sándorról, volt folklórtanáromtól,  ejtettünk szót, aki közös képeit velünk, egy egyetemi tihanyi kirándulásóról elküldtem neki, s nagy becsben tartja , ha ír róla könyvet be is teszi, csak mondta, hogy egészítsem ki azzal, hogy ki látható még a képen

hát mondtam az egyetemi embereket,  Jimmyt...meg Han Anit ,de hiába , de  föl kell irjak mindenkit a névteleneket is) engem felismert csodák-csodájára a nagy, sötét loboncommal,  (kontyom volt csak azt hiszem nem volt időm elkészíteni épp,  amúgy( meg a morc, de mindig erősen figyelő ábrázatommal... )

a tavalyi néprajzi témák kaptak szerepet a könyvben a konferenciáról, meg  egy felújitott malom, és Forgó Géza megemlékezett Bogolyról, aki egy időben lehet mondani  barátom de legalábbis jó beszédpartnerem (maratoni ebédelőtársam) volt... ami nagy szó, mert állitólag nehezen követhető...mi valahogy egy húron pendültünk, s magasan... magas kulturáról beszéltünk családiasan...(apámról is)  utoljára is... de hirtelen elment....épp a kötetem akkor jelent meg emlitettem is neki, kár hogy nem olvashatta már el, tőle is kaptam a saját verskötetét, s bár tudós, de költői lélek volt...

érdekes téma még Halmágyi tól  a Pulitzer-Klimt és Léderer család összefonódása...

az évkönyvet beraktam a könyves boritékba ahova már 4 könyvet tettem a mérleg hozzátartozóimak, épp unokám születésnapjára,  igy nem tudom most elővenni, illusztrálni, igazán, de a ktárban biztos megvan

s remélem lányom mint ősmakói azért belenéz...szó van benne CENTENÁRIUM RÉVÉN Péter Lászlóról is, aki az egyetemen tanitotta, sőt még vendégsében is voltak nála Szöregen, egykor a múzeumunk igazgatója volt, egy személyben mindent csinált...gyakorlatilag ó alapozta meg a Muzeumot...

már megint meghatódtam.....

Sic tranzit gloria mundi?

mikor pár éve vetitették a z 1986os magyarországi Queen koncertről készült filmet , jóval többen voltunk a moziban, most kb 10en!

hát még ha az eredeti filmen is látható koncert nézőire gondolok, mint kik heringként,  egymáshoz lapulva-tapadva örjöngtek extázisban felemelt kezekkel a stadionban...

mire gondolhatok?  csakis erre : sic tranzit gloria mundi

pedig a dalok nem változtak, ugyanolyan szépek, csak már nem renditenek meg? NEM JUTNAK EL MINDEKIHEZ? ELKOPTAK?

A MAMA.... A WHO WANT TO LIVE FOR EVER?

Hát igen, nincs is örökélet....

ki is akarhatna örökké élni?

a filmet felújitották, kiknek?

1986 már visszavonhatatlanul rég volt... 40 év

elavult igy is, úgy is...

ilyen az élet,,,

azért a dallamok maradhatnak ÖRÖKzöldek....

a megöregedett, fehér üstökű egykori mozgékony gitáros (az egyébként  astrofizikus Brian May)  ajánlotta a filmet az elején 

Freddie Mercuri (meghalt 1991-ben)  örökké fiatal marad?!

a bohókás koronázással...(queen!)

a fregoli angol-magyar zászló tetszett nekem, jelképesen, ahogy váltogatva magára teritette

meg aTavaszi szél a tenyeréből hibátlan magyar kiejtésével - főleg....

meg a vicce a Parlament megvételével... mit senki se vehetett komolyan - remélem..

múlt...

minden elmúlt...

 A könyvtári napok alkalmából több programot is kinált a könyvtár

mindjárt az első ezt a hangzatos cimet kapta

film a fejben

s bár irodalmi körünk vezetője adta, s tartotta, ahova

évek óta szorgalmasan járok, nem esett le rögtön a tantusz, hogy háttérben épp az olvasásról, a könyvekről lehet itt szó...

pedig

azt hiszem, nekem kicsit szegényes a fantáziám, és én olvasás közben nem is filmeket látok

nem is a történet érdekel igazán a könyvekben

hanem a gondolatok, amik bizony nem képiek, inkább elvontak, absztraktok

példának Örkény novellája jött elő ..(amit már évekkel ezelőtt a kezdéskor megkaptunk) most is

le lett vetitve a szürke (fekete-fehér film

hát tán ezért is volt fekete-fehér az én filmem is amikor rékérdezett az előadó,,,mert anniyra abszurd, s mert bele is éghetett a memóriámba (ami viszont hosszú távon igen  jó) az egykori film? dehiszen Örkény abszurd, és  nem képes,..

na mindegy

a végén bocsánatot is kértem hogy belekotyogtam a szines film előadásba (az véglpp nem fért a fejembe dha valaki fodros szoknyát képzelt a kislányra :) mi köze a FODORNAK öRKÉNY ELVONT GONDOLATAIHOZ?!

azt viszont jól eltaláltam még az eszmecsere elején, hogy csak azt tudhatjuk elképzelni, ami van.. és összekombináljuk legfeljebb (kompilláljuk?) a  részleteket, s abból jöhet létre valami újnak tnő...de csak azt képzelhetjük el, aminek van valami földi analógiája

a summázat végül is az volt, hogy sajnálatos,  ha nem olvasunk (eleget)

s a gyerekek helyesebb ha olvasnak, mint filmet néznek

mert az olvasás fejleszti a kreativitást, s csak az olvasással lehet a képzelőerőt fejleszteni

jut eszembe, mostanában voltam neurológusnál (kb fél évente járok), s mikor panaszkodtam a rövidtávú memórimra (mi sose volt valami fényes)

épp a sok  OLVASÁST javasolta az orvos ez ellen :(nomeg a kommunikálást... 

 elküldték emilben két hétre a gyémándiplomás fotó sorozatot  decemberrben törlik

ilyen-olyan uton másolgattam, remélem , az nem törlódik az eredeti törlése miatt, sajnálnám...

párat ide is rakok, biztonságul

tényleg megtörtént ! :

 

 

 

 

 

szombaton  megint egy új szerzőjével beszélgetett, most a Margó15-ön, a Nemzeti táncszinházban

a 240 kép közt ezt találtam róla, róluk , (a felolvasó szinésszel)

Szabados Attila: Ma inkább a szerelmeimre gondoltam

A szerzővel Turi Tímea beszélget Közreműködik: Martinkovics Máté

Dühös és érzékeny felnövéstörténet Szabados Attila könyve. Ifjúkori önarckép és számvetés azzal a rengeteg hatással, ami az embert érheti – a pornográfiával való találkozástól kezdve a szerelmek és kikosarazások történetén keresztül a korántsem nyugalmas megállapodásig. Aki ezekben a versekben beszél, már van múltja, de még elevenek az emlékei. Szenvedélyes és mértéktartó egyszerre: egy hang, ami már tud sokféle lenni, és még bármilyen lehet.

A Magvető Kiadóval közös program.

Tényleg akkor érezzük

 a legjobban magunkat, 

mikor úton vagyunk?

Szálinger Balázs kötete, a Köztársaság bizonyult tizennégy éve 

annyira sokoldalúnak, mint most Purosz Leonidasztól a Honvágy. 

Líra, dráma és epika is befért oda, míg itt találunk szabadverset,

 rímes formát, egy görög családi drámát és sírfeliratokra írt rövid

 versszövegeket is – utóbbiak Lanczkor Gábor kötetét,

 a Sarjerdőt juttatják eszünkbe. Az egzotikus helyszín is

 hasonlóképp adott: Purosz Srí Lankán járta be a trincomaleei

 második világháborús brit katonai temetőt. A kulturális szórás

 így kifejezetten tág, hiszen a versekben eközben egy húszas

 fiatal értelmiségi férfi tapasztalatairól ad számot, míg a

 Honvágy című drámában a szocializmus évtizedeiig megy vissza, 

és egy hazatérni nem tudó (vagy már nem is akaró?) görög 

család mindennapjait tárja elénk. A szerző maga szintén 

útkeresésben van, erről festettek fel érzékletes képet előző

 kötete, az Egy férfi sohasem hagyja félbe költeményei is.

 

A Honvágy némiképp kitágítja a horizontot, behoz más sorsokat, 

élettapasztalatokat is. De a közös pont ugyanúgy adott: 

rátalálhatunk-e helyünkre, a saját világunkra? 

Vagy akkor érezzük a legjobban magunkat, 

mikor úton vagyunk? Erről szólnak a kötet elé helyezett mottók is, 

a Roberto Bolano-idézet és egy zsidó vicc Kohnról, aki 

a Kádár-rendszerben folyton kiutazási engedélyt kér, 

majd mégis mindig hazatér. Hiszen, mondja, 

a legjobban a kettő között érzi magát

 

Végső soron Purosz Leonidasz is világok között közvetít, 

ez adja szövegei erejét és hitelességét. A drámában 

megismert görög figurák elsőre távolinak is tűnnek, 

ahogy másnak egy pesti húszas bölcsész panaszai lehetnek 

ismeretlenek. A kommentmezők elmebaja persze sajnos

 mindannyiunknak nagyon is ismerős: az elmúlt évek egyik 

legszórakoztatóbb és találóbb szövege az, mely a kifejezetten

 hosszú Milyen apa az, aki kitagadja a saját lányát, amikor 

megtudja, hogy meleg? címet kapta. Annál is nagyobb öröm,

 hogy ez először, még jóval a kötet előtt lapunkban jelenhetett meg.

 Egyrészt bár ne hinnénk el, hogy hasonló hozzászólók valóban léteznek. 

Másrészt gyarlóságukban és nevetségességükben mégis valahogy 

közel érezzük magunkhoz őket. Hasonló alakok vesznek körbe 

bennünket, mi pedig megtanuljuk szeretni az ismerőst – 

még ha a mindennapokban távol is tartanánk magunk tőlük.

 

A Honvágy már vaskosabb kötet az előző aprócska verseskönyvnél,

 mégis kifejezetten hamar végig tudjuk olvasni ezt is. Szerethető,

 átérezhető, sokszor még mindig a pályakezdés élményeiről, 

egy fiatal férfi megéléseiről szóló szövegek ezek. Egymás hátát

 lapogatjuk, éjjelente meccset nézünk rozoga laptopon, 

életrajzokat adunk be és arccal csapódunk régi-új magányokba. Így megy ez.

 

Purosz Leonidasz: Honvágy. Magvető, 2026. 5499 Ft

 

Magyar hang Lakner Dávid 2026 okt 17

 Távoli világok és egymást tükröző történetek találkoznak Tamás Zsuzsa kötetében.

Az egyik világ egy szibériai remetenő alakja köré épül: álomszerű párbeszéd, amelynek létrejötte képtelenség, mégis megvalósul, és egyre személyesebbé válik. A másik világ Ariadné alakja felől keresi a választ ugyanarra a kérdésre: mit kezdünk azokkal, akiket szeretünk, és akiket mégsem tudunk megmenteni. A Holnap elárul verseiben a labirintus és a tajga, a testvéri szövetség és a magány, a belső beszéd és a hallgatás különös módon kapcsolódik össze. Tamás Zsuzsával Turi Tímea beszélgetet, közreműködik Szamosi Zsófia.  A felvétel szeptember 22-én készült a Magvető Caféban.

Magvető Podcast -- Könyvbemutató elvitelre.

 

Tamás

Elérhető, meghallgatható a szeptember 22-i könyvbemutató hanganyaga, Turi Tímea kérdéseivel, Szamosi Zsófia felolvasásaival és az én el-elfogyó lélegzetemmel, nevetéseimmel. Timi kérdéseire válaszolva minden fontos dologról szó esett, egy 2013-as Index-cikktől kezdve a pandémiás otthon tanuláson át örök témámig, a kertig -- ám az is igaz, hogy még napokkal a beszélgetés után is lett volna mit mondanom Timi egy-egy felvetésére. De hát ilyen egy jó beszélgetés.

Remélem, lesz még alkalmam a Holnap elárul-ról mesélni, addig is fogadjátok szeretettel a könyvvel kapcsolatos legelső, legörömtelibb szavaimat.

#holnapelárul

Kevesebb megjelenítése

 észrevettem, de későn esett le a tantusz hogy dehiszen ő volt Carson Magyarország-i szerkesztője 2017ben, neki köszönhetjúk!  

Károlyi Csaba

Irodalmi Nobel

MŰBÍRÁLAT - RÁDIÓ - LXX. évfolyam, 42. szám, 2026. október 16.

Szóda, október 5., Irodalmi újság, október 11., Kossuth Rádió

A kihirdetéskor mindig együtt vannak a kiadó munkatársai Dávid Anna igazgató szobájában, olyan ez, mint a gyerek születése: mikor megtörténik, hirtelen nem tudod, mit is kellene csinálnod, mondta Szegő. 

Idén a kihirdetés ideje egybeesett a frankfurti könyvvásárral, így a Carson-kötet szerkesztője, Turi Tímea ott értesült a hírről.

Vasárnap délelőtt az Irodalmi újságban őt kérdezte Bödő Anita. Turi Tímea Frankfurtból olyan flottul foglalta össze a tudnivalókat, mintha más dolga nem is lett volna.

Ő is meglepődött, teljesen váratlanul érte a hír, de nagyon várt is rá titokban. Az előzetesek arról szóltak, idén nem európai szerző nyer, és bár kanadai a díjazott, az európai kultúra nehezen kaphatott volna nagyobb elismerést, hiszen a költő egész munkássága az antik görög kultúrára épül, a klasszikus hagyományokat értelmezi át, azzal játszik, egyszerre érdekli a ma és a régmúlt – így a főszerkesztő –, nehéz lenne megmondani, az antik történeteket nézi-e a mai világ felől, avagy inkább a mai világot az antikvitás felől. Szabadon játszik a formákkal, a nyelvvel – mondta Turi –, mégis inkább az a fontos, hogy átélhető emberi történeteket mond el.

lásd itt is: