a 2 napon képzőművészeti kiállitás nyílt az egykor Marosmenti művésztelep  képeiből, szobraiból...             micsoda tobzódás jött ki a számon, alig férve a művektől... valójában csupa "ismerős" közt,  hiszen már évről…

 Zarándoklok a Marosra Nyáron de leginkább ÖSZI NAPSÜTÉSBEN HOGY NE LEGYEN VÉGE LEGALÁBB JÖVŐ NYÁRIG! Bejegyezte: aliz dátum: 18 :13  Küldés e-mailbenBlogThis!Megosztás az X-enMegosztás a FacebookonMegosztás a Pinteresten 2025.…

   kerekezek el itthonról a parkolós háztömbünk előtt, pár betűvel feljebb, egy idősebb nő (jó, tudom, én is az vagyok) viszi a kukához a szemetet, visszafele jövet eléggé megnéz, sőt, köszön s érdeklődik is. Én válasz előtt elbizonytalanodva (bár gyakori eset a rámköszönés, számomra…

 igazán sokan voltunk a natura 18 zárókillításán a Hagymaházban, igaz, maguk a művészek is vagy 15-en         én rögtön lefoglaltam egy magányos széket , utólag láttam egy Naplementés triptichon mellett (egyébként) stilszeren. bár kissé útban? oldalt Marek szobrászunk (kit előzó nap a…

2025 aug 30.    nem csak a verseimben, hangulatomban éreztem rá, effektiv definiciókat ,megállapitásokat is olvasni arról, hagy ma van volt a nyár utolsó napja (holnaptól ősz, és iskolakezdés szept 1) gyönyörű képsor az utosó nyári alkonyról a Maros fölött a makói tévétől... és ugyanakkor én…

    Ülök az útmenti padon. Szia! Köszön rám a közelebbi kislány. Szia! De édesek... 2 Klári Erdeiné Gonda Julia de legalább köszön !  nálunk utcabeli kislány 16 éves ,itt…

 éljen május 1 - kimentem hát a Maros partra ki voltak tiltva az autósok, igy jobban lehetett haladni kint, ám nem értem hogy keröltek mégis az út teljes hosszába autók sorban... elnéztem az időt, valami gyerekműsort fogtam ki, 6 helyett, 4 kor kimentem hát a Marosra, de ő nem volt az igazi, az…

   egykori tanitványomtól lemásolom ide, bár zavarba hoz - mint mindig  a szembedicséret (de ez már maradjon meg :) (S Gizikéével együtt   Egy kis divattörténet(em) Ahogy elnézem ballagó önmagam, érettnek tűnök. Szolíd elegancia, zsabós fehér blúz, combközépig érő…

  Imádom ezt a képet (Örök hála Á-nak érte)

  , hogy csak beszélgettünk   Horváth Ádám Negyvennyolc éve ismerjük egymást - és a gimnáziumban akár még taníthatott is volna. Akkor nem tette, de aztán - úgy hat éve - mégis. Tanított, de nem akárhogy! Észrevétlenül. Tanított, de nem akárhol! A Maros-parton. Pedig ott nem tettünk…