átmenetileg visszacsábultam a menzára, nézve az étlapjukat, több nekem valót is láttam, most a kollegiumi menűből is kaphattam,.       a levese is jó volt, (csontleves, metétl tésztávalÍ) lemondtam a töltött paprikáról a székelykáposzta javára.. szerencsére a kedvenc séfem adta a kaját, mondtam is…

 még kísérleteztem a menzával, de azt hiszem , ma feladtam láttam hogy van rakott krumpli jócskán , amit imádok, előttem egy nő is azt kért, 2-t is, igy nyugodtan asztalhz mentem , nekivetkőztem, s vissza DE mikor mondtam hogy rakott krumplit kérek a válasz ez volt rakott krumpli nincs akkor én…

 10 perc múlva 12. Ülök a menzán. Előttem embertömeg, az asztaloknál, már esznek, és az ételváró sorokban, akik még nem. És a sor egyre nő. (be kellene állni, csakhogy alig birok állni...) És csak jönnek...Beléjük lehet építve egy óra, ami a 12 órai ebédre szólít. Csak akkor lehet ebédelni?…

   Elnézem a középiskolás diákokat a menzán már a külsejük is más, mint az én időmben   a lányoknak festett a haja,  hatalmas, ugyancsak festett (mű?)körmeik vannak. Jobb időkben kilátszik a köldökük(vállaik, kicsit a mellük is) a fiúk szolidabbak, node a frizurájuk..? ha csak nincs kapucni…

 már megint nincs nekem való étel a menzán. húzom a szám.  azert lepakolok, leülök várni, hogy kevesebben legyenek a pultnál, hátha a rakott karfiol megfelel - vélem közben látom, hogy ismerősöm a (székely?) képosztájára egész pohárnyi tejfölt löttyint,  hozta magával... a szomszéd asztalnál ülő…