már estefelé hogy mégis legyek levegőn is játszótéri gyerekek futkostak körülöttem felüditettek     bent a lakásban megposhadás fenyeget! kell a levegő, akármilyen a hőmérséklet is (de már nem is volt annyira meleg) B

   most a hét túlélő-molinónk megnézésekor , elolvasásakor döbbentem rá, hogy mennyire közös sors köt össze bennünket...mennyire közös a tragédiánk.. Leipniker-Lantos Péter Sinek és Sorsok cimű emlékező könyve alkalmával már tapasztaltam először, nem csak a tartalmi hasonlóságokat, hanem még a…

   megvolt illetve még van ez is... a molinók kiállitása (sokat izgultam ezen is, eljutottam a majdnem-visszamondásig, de végül is minden aránylag jól alakult, köszönet a létrehozóknak bár előtte állva , meg a fotózkodás előtt, eszembe jutott hogy hát ez marad belőlem?…

   a holokauszt 80 Makó nyitóbeszélgetésén egy epizód végképp kiakasztott (hozzácsapódó lépcsőházi gondolataimtól nem is nagyon hagyott aludni) Az előadó Tari örült a kb 50 főnyi hallgatóságnak (szerintem többen is lehettünk).de különösen a mintegy 11 fiatalnak, akiket szerintem kirendelt a…

   80 éve költözhettünk (költöztethettek) a gettóba! hozzám került az a bőröndös képem, évtizedek múltán, aminek hátlapján a dátum 1944, május 24, (meg a nevem sic. Gonda Julika), de én a gettóba költözésünkhöz kötöm. A kép keletkezéséről közelebbit nem tudok (anyu egykori munkatársának a lánya…

Valamiért vonzom a kisgyerekeket... Ülök a padon, elrollerezik előttem egy kisfiú, felémfordulva mondja barátságosan: szia Később sir a kávézó asztalánál szüleivel,testvérével -Mi történt? Az előbb még olyan jó kedved volt! A bölcsiben verekedett.Ezért nem kap fagyit.-mondja anyja -Mondták a…

  Orelőevos-Tóth Noémi (első) könyvéről már rég tudtam, (Örökölt sors)  és fel is keltette az érdeklődésem (családfa kutatásaimmal párhuzamosan most Makóra jött előadást tartani, de amikor értesültem róla, már elfogytak a jegyei (hogy hogyan, nem is értem, mert nem is hirdették! de aznap…

 kiállitanak...   miközben egy molino elkészitése van folyamatban rólam, (mint még holokauszttúlélőről), a szegedi TIKben ki vagyok állitva pár napja (s még pár napig) festményként elgondolkodtatóak ezek a "lenyomatok",s hogy mennyire nem (egészen) mi vagyunk, bár nem is lehetünk... persze…

 ülök a csendes dobogós teraszon a kávémmal, mellettem lévő asztalnál egy anya fagyizik a kislányával...     hirtelen egy nagy feldübörgásre ijedek meg   mondom is, demegijedtem mondja a szomszéd nő , hogy ő is de a kislány nem, ő már iskolás ugyanis - mondja persze kiderül, hogy nem…

ülök az emlékjelnél, a félnapon, közben látom egy édes kis gyerek a kis biciklijével nem akar a rendes úton anyja után menni, hanem csakis az emlékjel hatágú csillagának a peremén, ami elég keskeny, óvatosnak kell lennie, hogy le ne csússzon róla...de annyira tetszik neki, hogy többször is megteszi…