..nem kell elképzelnem, tulajdonképen bennem van, mert ott van...
"A kiskölyök ki voltam
ma is él
s a felnőttet a bánat fojtogatja"
jutnak eszembe József Attila fájdalmasan gyönyörű, sokatmondó sora (ezzel indítottam anno a József Attila emlékműsoromat9
s egyre többet is gondolok arra a kisgyerekre, aki voltam, magyarázatként öreg koromra
furcsa...
legtöbbször kicsit sajnálom, (" a bánat fojtogat" ) pedig nem is voltam csak-szomorú gyerek...
van egy pontosabban több páros fotóm,
pár perc volt az exponálásuk közt
az egyiken nagyon szomorú s komoly vagyok, a másikon felszabadult (szó szerint) nevetek, integetek
s
aztán 8 évesen is, bár ez nem ugyanakkor készülhetett ,
más nap ,más a ruhám (úttorőjelvénnyel ), de mégis....
("úttörők vagyunk mi, vidám gyerekek"... :)
egyébként azt hiszem nem is voltam tipikus gyerek.
inkább kortalan (időtlen)
igy aztán nem is tudom , mikor nőttem fel, egyáltalán felnőttem-e
azt hiszem, igazán csak a külsőnk változik! (no, az bizony nagyon, persze)
*****
Engedjetek meg (rossz(?) szokásomhoz hiven néhány régebbi versem a témáról):
2017 máj 30
hoppon
a nagyság nosztalgiája
2017 DEC
Hogy fel akartunk nőni
minél előbb nagyra!
S közben nem vettük észre
hogy sose leszünk már
olyan óriások
mint amilyenek
akkor voltunk
mikor oly kicsinek
gondoltuk magunkat
2020 julius 7
a bennünk élő gyerek
ott van, ott gubbaszt
csak körbenőttük
eltakartuk
el is felejtettük
de ott van
és sir-ri
nem törődik
vele
senki
j
maradj gyerek
ott legbelül
és ne is szégyelld
az öregséged
sokkal nagyobb baj
de azt se szégyelld
ki egyszerre
mind a kettő
tud lenni
beteljesedett
és ki-
2021 MÁJUS 3
anya és gyereke
az anyaságot nem lehet kinőni
a gyerekséget - igen
azt is csak ideig-óráig
nemsoká újra "gyerek" lehetsz
egyben
reméld , hogy nem árva is!
igy élek
A belsőm gyerek maradt!
S mikor belső indíttatásból vezérelve mozdulnék - hamar rácáfol mai öreg valóságom - a megvalósihatatlanságára
Igy élünk mi...
Egyszerre (belül) fiatalon és (kívül) öregen!
2023 nov 11
ENCIÁNKÉK
enciánkék, enciánkék
álmomban ezt a szót
ismételgettem egy versben
drappruhámban, hatévesen,
felül a nyakánál piké
azt hiszem enciánkék...
de a szó jelentését
reggel a googleban
megnéztem
biztonság kedvéért
enciánkék, enciánkék
nappal nem használtam soha
a hat éves mellett ott álltam
álmomban, én a felnőtt
de a szó nem ismerős
csak hallom amint mondja
a hatéves gyerek(én)
enciánkék, enciánkék
ott a ruhaszegély...
enciánkék....
de szép
(ezen a 6 éves fotón, az enciánkák szegélyes ruhám, nem csalás-nem ámítás, álmomban (enciánkék) színe is volt :)
(amúgy ennek a fotónak is van egy pát perccel korábbi szomorú párja:
