feltétlenül elolvasom mert úgy érzem, számomra is "üzent"
a bemutatója két napos volt a Radnóti szinházban
az alábbi képek az első napon készültek
úgy látom remek volt a hangulat
(a 4. szerepló, a könyvben is az, és még ifjú koromból emlékszem rá Szentesról Bácskai tanitvány, meg a Herkules fürdői emlék c filmból (hol szoknyába bújtatták szerepe szerint) hát most nem ismertem volna fel
ő szeretett volna lenni G apja... hát nem tudom (amúgy orvos lett----
felismerhetetlen ifjúkori szinészségéhez képest (amúgy már akkor is "civilben" orvostanhallgató volt)
Éveink kiforditanak, nem biztos , hogy rossz irányba csak másba! (tanulság)
örülök a képeknek de jobb lett volna hallani is őket
most szerencsére el tudtam menni G. Kati stlustörténeti (művészettörténeti?) előadására,
mert nem ütközött a irodalmi körömmel, de a legközelebbire, dec 2-án megint nem tudok...
most a görögök után (azt se láthattam:( a rómaiakról esett szó, azaz láthattunk rengeteg vetitett képet..
(sajnos bár elől, de soldalt ültem , igy kissé torzultak lettek a fotóim, pedIg sürűn kellett rögzitenem - szokásom szerint)
---
azt hiszem a görögök jobban tetszettek volna, ezek a rómaiak nekem túl kimértek (racionálisak?), és merevek (EL IS BUKTAK - NO NEM ÉPP EZÉRT)
az még mindig nem fér a fejembe, hogy (u i bútorstilusokról lenne szó) még mindig nem általános bútordarab a szék... az viszont felkeltette NEKEM IS az érdeklődésem, hogy nőket nem ábrázolnak diványaikon (amik bőven vanak,tudjuk ott is ettek)- állitólag a férfiak falmélyedésekben aludtak, s harci ? ruhában? (Készenkétben?) na mindegy, mindenestre ezt elirigyeltem tőlük, nekem is valami ilyen függőleges helyzetű fekvőalkalmatosság kellene, hogy ne ébredjek örökké a vizszintes helyzetemben fejfájásra (ami el is múlik mindig, mihelyt felkelek, s függelegesben leszek)
szó volt a bizanci kultiráról is.. még
a kupolák érdekesen emlékeztettek a mi Hagymatikumunkra
sőt még a ciszterna képei is az oszlopaira, ahogya goggleból gyorsan rákerestem)
nem hiába (már előre) (MAROSMENTI)Konstantinápolynak aposztrofálta József Attila Makónkat (PEDIG AKKOR MÉG NEM IS VOLTAK TORNYAINK)
Löwinger nagyapámnak nem tetszhetett az utóznév, amit szüleitől kapott, a Móricz
Azért viszonylsg sokáig tartott, mig hivatalosan is sikerült megszabadulni tőle
Ma az Arcanumon megtaláltam a Szeged és Vidéke 1903 juniusi 6-i száméban az anyakönyvi hirek között eljegyzési értesitésüket nagyanyámmal Bárány Máriával, s egyértelműen Móricként.
aztán találtam más dokumentumot is korábbról 1899-ből, cégbejegyzést, s itt érdekes módon mindkét néváltozat szerepel (Miksa ill Móricz Miksa,
szegedi a bejegyzés, de már makói lakos nagyapa, itt van a fatelepe -tán nem akart konkurrálni szintén de Szegeden fakereskedő apjával Salamonnal (?)
Hát a MI van Tomival c film részbeni nézése alatt ramatyul voltam...
Végignéztem a film eleji családi jelenetet (az ittas Sanyi és értetlen családja közt vérig menőt) , s kitántorogtam a moziteremből (maradtak még a nézőtéren hérman)
azt hittem, hogy a brutális jelenet és asszociációi készithettek ki,. kint jól is voltam, kis idő után visszamentem,s megint bent ugyanolyan rosszul lettem, pedig igazán békés jelenetek következtek... mig aztén rájöttem, hogy rosszullétem oka nem a látott tartalomban keresendó, hanem a formában,a film technikai amatőrségén, hogy homályosak a képek, hogy illeg-billeg a kamera (mint a Táncos a sötétbennél, (amit szintén otthagytam), de ott dramaturgiai funkciója volt...vagy itt is? hiszen a részegség metaforája is lehet, ez a bizonytalan kameraállás, mindenestre nem kockáztattam tovább, összeszedtem kabátom, sapkám, táskm, és végleg elhagytam rosszulléteim szinterét. Aztán, kint megint már teljesen jól voltam
tényleg jobb lett volna, ha a látogatottabb filmet nézem meg, ahonnan özönlöttek ki elóttünk (Ma este gyilkolunk)... (de elkerülte a figyelmem)
ugyhogy nem tudom mi van, mi lett szegény Tomival, aki már hanyagolta a z alkoholisták összejveteleit, és az ő kereséséről szólt ez az ingatag képiségű film....
Turi Tímea a zágrábi Interliber könyvvásáron és #életamagvetőben
Izgatottság, szégyen, kíváncsiság, öröm: ezek az érzések kavarogtak bennem a zágrábi Interliber könyvvásáron, ahol idén Magyarország volt a kiemelet vendégország, és egy horvát-magyar könyvszakmai napon képviselhettem a Magvetőt. Izgatottság, mert a könyvvásárok a benyomások világát jelentik: benyomásokon keresztül szerzünk és adunk információkat. Szégyen, mert miközben kiadói munkatársakként elsősorban a magyar szerzők képviseletében voltunk jelen, döbbenetes újra és újra szembesülni azzal, hogy mindeközben mennyire nem ismerjük a saját szomszédaink kulturális életét. Kíváncsiság, hogy mindezen folyamatosan változtathass, és öröm, amikor kapcsolódási pontokat találsz. Nagyon jó megismerni más kiadók észjárását, én most mégis két dolgot emelnék ki, amiért külön irigylem a horvátokat: az egyik, hogy a kiadóknak milyen közvetlen kapcsolata van a könyvtárakkal, hogy a könyvtáraknak van lehetőségük a kortárs állománybővítésre, és ezzel a lehetőséggel élnek is. A másik pedig az, hogy hétköznap délelőtt is tele van a könyvvásár iskolai csoportokkal, és úgy tűnik, mintha lenne átgondolt olvasásnépszerűsítési stratégia. Ezt is elviszem magammal, hátha egyszer még jó lesz valamire.
Mindannyiunknak van legalább egy Radnóti-élménye – mondja Juhász Anna, a Petőfi Kulturális Ügynökség irodalomszakmai programjainak vezetője. A költő 115 éve született és 80 éve halt meg. Ez a dupla évforduló pedig alkalmat nyújt arra, hogy felidézzük a magyar irodalomtörténet egyik legkiválóbb alakjának életútját.
MÉG CSAK HÁROMNEGYED 5 VOLT, S MÁRIS A HAGYMAHÁZ FELÉ SZAKADATLANUL ÖZÖNLÖTTEK AZ EMBEREK, MI LESZ ITT, NEM FOGUNK BEFÉRNI A PÓDIUMTEREMBE...GONDOLTAM
a úgy tűnik jól, mert pótszékekeket hoztak...
a családkutatási sorozat 2. előadására, ami gyakorlatiasabbnak tűnt... s sok érdeklődöt vonzott
számomra nem túl sok újat, aki már a család TÖRTÉNETET is irtam , ami a 3. eldőadás témája lesz (de azért még vannak üres foltjaim, ágaim, van bőven kutatnivaló,, ahogy már jeleztem is)
....
Zs igazi kutatói szenvedéllyel és pedagőgusi rátermettséggel tartotta az előadást, s még utána is felajánlotta segítségét a nem kevés érdeklődőnek
be is mutatott szemléltetésül néhány kutatható darabot..tárgyat, ami adalékul szolgálhat a családkutatásnál
meg kiosztott üres papirformulát kitöltésre
az a gyanúm, az én családfám nem férne erá ?)
(ami a Hajdú könyvben van, addigi családunkra az is csak többrétúen hajtogatva fért a könyvbe)
valaki - aki ott volt az előadásomon (családtörtétneti mozzanatokon) mondta, hogy én már túl vagyok ezen...
hát nem egészen (DNSem sincs), no meg nem lehet ezen sose "túl" lenni teljesen!
látom a meghivót a levéltárba ilyen meglepő cimű (vaskos) könyvre:
A mai célpont Szeged...a II. világháborús amerikai stratégiai támadások története
hogy hogy ? Amerikai repülőgépek témadták Szegedet, s én nem is tudtam róla?!
enyhitő körülményként felhozhatom, hogy nem voltam Magyarországon, hanem éppen Theresienstadtban , a deportálási évemet tötöttem (kb már 3. hónapja, mert szeptember elején volt a szegedi bombázás, s minket junius végén szállitottak el ugyancsak SZegedről a Rókusi pályaudvarról)
nagyon kevesen voltunk a levéltárban
a tévéseken kivül eleinte csak én, meg befutott régi kolleganőm, D. Kati, a lányával, kiderült, hogy ők (is?) személyes okokból, mert mikor K. született , épp 44 szept 2-án, akkor érte bombatalálat(?) a szegedi klinikát is... (no nem direkt,mint kiderült , csak a vasúti közlekedést akarták megbénitani, de túl közel volt a szegedi vasúti hidhoz, amit viszont direkt bombáztak, le, s azóta se épitették újjá (röpke 80 év alatt), ezért is nem tudtunk mi soha simán Makóról Budapestre utazni!
amúgy ahogy ecsetelte a könyv szerzője, a bombázást, mondta, hogy aki tanuja volt, egy bombázásnak, nem felejtheti el azt a zúgást, morajlást...
hegyeztem a fülem...
van nekem egy valószerűtlen, túl-korai (alig másfél évesen) emléknyomom bombázásról, a sinek mellett, csakhogy nem morajlás, hanem fúlsiketitő sikoltozó, süvitő lármazuhatag....
emlitettem is, s azt az előadó, sejtette, hogy személyes emlék, s ha közel van a bombázős, akkor igen, ilyen fülsiketitő zajjal jár, amire én emlékeztem
hát mit mondjak?
jó hogy megúsztuk a bombázásokat, Kati újszülöttként, Szegeden, én meg alig másfél évesen valahol Theresin felé a sinek mellett...(mert a vonatról épp a bombázás miatt szálitottak le bennünket)