ebéd közben a másodikra várva  olvasom a fb-on...

"meghalt König Tamás Ybl-díjas építész"

és mosolyog a képen...

meg vagyok döbbenve, tudtam, hogy már hónapok óta kórházban van, ott fertőzést is  kapott az alapbajára, de persze, hogy megdöbbentem, hiszen a gyógyulását vártam, nem ezt

lányom férjének rokonai, de mi is annak tekintettük, , s ő is... hiszen annyira jó-, rokonlelkű is volt

annyi kedvesség volt benne, amiből ránk is sugárzott, bőségesen, nekem is küldött...

lányom, Timit, s pláne unokám, Vincét meg különösképp szerette!

ismert, elismert épitész volt, (Ybl -díjas, Pro Architektura-, EuropaNostra, Podmaniczky- dijas, ) nincs lap mely meg ne emlékezne róla, érdemben... jelentős,s maradandó munkássággal, épületekkel...(

"...a kortárs magyar építészet meghatározó alakja, aki kiemelkedő munkásságával jelentősen hozzájárult Budapest épített örökségének megőrzéséhez." (Építészfórum)

"Alkotó újjátervezés"cimmel habilitált, s valóban rengeteg jelentős újjátervezése van, pl nevéhez fűződik a szegedi Zsinagóga újjászületése, meg a Rumbach zsinagóga is!

 Lányom ezzel vigasztalódik. Én nem. Ezzel együtt még élhetett volna. Hiszen most is , betegsége előtt, annyira tevékeny volt.....

lásd Lajta Béla kiállitásán kerekasztalbeszélgetésén áprilisban!

(jobbra)

 NEM IS TUDOM, SZINHÁZBAN VOLTAM-E VAGY EGY PERMANENS, MARATONI DÁRIDÓBAN...

azzal kezdődött, hogy mikor normál kezdőidőben 7-kor benyitottam a szinházterembe, az ajtónálló szabályosan kilökött, hogy nem szabad.

később direkt benyitottam, mire a szinpadról orditottak le hogy nincs beengedés!

mikor aztán lett, ömlött a mulatós zene a szinpadról, a la natur

kérdeztem tőle, szinpadon is játszik, bólogatott

hát tényleg

csak menet közben jöttem rá, hogy én ezt a darabot láttam valaha, még gimista koromban SZegeden, s a Lehoczki Zsuzsa játszotta az ő kislányszerepét, de bűbájosan!itt valahogy elsikkadt, a monológjára nem is emlékszem, a körülötte levő öreg nagynénik 

is mások voltak, a nagyot halló maradt meg bennem, régről

hanem a főszereplő pár.../

tulajdonképpen jók voltak, voltak költői jeleneteik is, de valami nem stimmelt ebben az előadásban

ahol mégis csak a muzsikaszó játszotta a főszerepet,nyiltszinen, még a szünetben az aulában is...

a szinpad is két részre volt osztva, s a háttérben mindig szólt a muzsika...

nno meg mi zavart még?

a cigányozás, zsidózás, a nők lekezelése 

UTÁNA kéne nézni, ennyira retrográd lett volna ez a Móricz? mint itt

de mintha ez jött volna (újra?) divatba!

a közönség ottmaradó részének nagyon tetszett...

 nem rég felfedezett rokonommal kölcsönös örömünkre sikerült összehozni egy találkozást a közbülső Szegeden

emlitette, hogy tegnap nagyon fáradt volt a hangom a telefonba, de nem is tegnap volt, mert akkor - mikor hivott - épp szinházban voltam, s csak irásban válaszoltam, másnap délben viszont, mikor visszahivtam, rettenetes fejgörcsöm volt. és alig-hangom - de  délutánra nyoma se...fáradtságnak se. 

pedig a belvárosi moziból gyalogoltunk 

a zsinagógáig...

de észrevettem, hogy ha kell, helyt állok, talpon vagyok, mozgok, fáradhatatlanul, toppon. de aztán  kidőlök s össze kell szedni magam,máskülönben most, ezt , fekve írom

de tudjátok! - amúgy jól vagyok - mindig ! :)

 Esti szép.

Turi Tímea: A légypapír

Mindenki elmegy, miközben én
magamra zárom ennek az országnak
szárnyas ajtaját. Mintegy folyóba vetett
vasgolyó. Mindegy, hogy véletlen vagy szándékkal
hajították belé: íme, megérkezett.

Egy ezer éve süllyedő hajó.
Számontartott, hány nemzedék óta nem mentünk el,
mi, akik az utolsó pillanatban nem váltják ki a vízumot.
Akik családtörténete egy szabásminta térkép,
és akik élete az ígéretek fakó sormintája.

Mi azok vagyunk, akik vigyáznak a házra.
A többiek elmennek, ők a boldog könyvelők,
és mi boldogtalanok leszünk, és könyvelők, de itthon.
Olyan nyelvet beszélnek, amit mi nem is értünk,
és olyan nyelven szólunk, amihez nincs közük.

Mi azok vagyunk, akik nem raknak rendet, de akiket mégis
rendben tartanak, akik tanácsot kapnak, és kinőtt ruhát
Nyugatról. Mi azok vagyunk, akik olyan országból várnak hívást,
amelynek nem ismerik a körzetszámait.

A mondatokban lakunk, a történeteinkben,
ha más beszél rólunk, az egy utazás-
és mi nem szeretünk utazni.

Nem voltunk, nem leszünk, de itt vagyunk.
Jó tudni, hogy kik fognak elfelejteni.

Kép: FORTEPAN/ Jankovszky György adományozó

#turitimea 

Kevesebb jelenjen meg

Az összes reakció:

96Te, Klára Ódor, Perger Évi és további 93 ember

17

9

 már szólt a Kossuth szobornál az ünnepélyes fúvószene(kar), 

 

.szólt egy ismerős, hogy menjünk át mi is a túloldalra, jobban látni, átmentünk...

előttünk kitárilt a "diszlet" is, a 12 aradi vértanú tablóra kasirozva, és a döbbenet: egy igazi akasztófa (bár valamivel  kisebb méretben? tudjuk, hogy mi lett az aradi vértanuk sorsa, de mégis döbbenetes volt, igy, naturálisan a maga brutalitásában látni egy valóságos aksztófát: Vagy lehet hogy épp ez volt a céljuk? hogy megdöbbenjünk?

 

 

előttem állt a tévékamera két személlyel a látványt félig eltakarva, (látom az egészet felvették élőbe)

de nagyon zavart, hogy még az elóadó is (a Signum ignője) mintha pont fel lett volna akasztva...

 

 

node később lett funkciója a "szindarabban"...

 

bár én diákszinjátszó rendező koromban úgy tanultam, hgy csak szimbólumokkal dolgozzunk...

hát némileg ez is az lett mikor felvnult 12 fiűgyerek (rövidujju fehér ingben remélem nem fáztak meg) s eljátszották szomorú szerepüket, fekete kendővel bekötött szemekkel, majd levéve, az utolsó szavaikkal

(eszembe jutott az én családtörténetemből a 26 éves Jellinek Henrik is, aki a kivégsézése előtt azt kiáltotta: A nyomtatott betűimet nem ölhetitek meg!

végül is megható , méltóságteljes ünnepség kerekedett ki, karénekléssel együtt,,,

a rózsák, mécsesek letétele is az volt, őszinte tiszteletadás és gyász

 

mi is kaptunk egy szál fehér rózsát, meg mécsest, - még az ünnepség előtt - amit végül elhelyezhettünk a szobornál

 

 

 

ismerősöm még megkért hogy fotózzam le a tablót a 12 vértanuval, mert nincs meg neki

 

az ünnepség végén meg is tettem, még jó megvilágitásban, majd kinagyitva, kinyomtatom!

 

 Dobsa Lajos 200 éves, és most megkoszorúztuk a szobrát, ahogy még 2007-ben a Dobsáról szóló előadása után erre buzditott is előadónk, mert bizony el szoktunk felejtkezni róla,  bár a..szoborparki mellszobra mellett van egy emléktáblája is arról, hogy itt született, méghozzá pont 200 éve..

https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=dobsa

https://aliz-napok.blogspot.com/2022/03/marcius-15-elonapjan-2010-marc-14.html

most a szobrot koszorúztuk meg. néha márc 15-én az emléktáblát, mert hogy szabadságharcos IS volt, sok egyb mellett (szinész, drámairó , újságiró, képviselő, gazdálkodó)

amúgy ő s e Makón élt, bár volt (még feltáratlan) országgyúlési képviselője is...

elgondolkodtató, hogy sok "hirességünk" aki Makón született, nem Makün élte életét! lehet, hogy itt nem is válhattak volna "híressé?!)

Nem sokan voltunk a koszorúzásán, pár szó hangzott el rőla, szabadon.. (Forgó Géza szájából)

aztán mentük át a Kossuth szoborhoz az október 6-i ünnepségre

---