Fatális időzavarban vagyok!

igaz, hogy 8 napos ünnep a hanuka

de csak egy este, s tegnap volt a hanukai fánk és vacsora a szegedi hitközségen, mire jelentkeztem is! (de én valahogy vasárnapot rögzitettem, mintha a telefonba, a naptáromba is ezt irtam! :(

még jó, hogy ma az első képsor ami elém tárult, a fb-on, pompázatosan, ez az Tegnapi esemény . Több mint 90en voltak, csak sajnos nélkülem...

csodálkoztam is, előbb,  hogy tegnap meg ma is?

még jó, hogy nem utaztam be, pedig már készültem...

látom a képeken jóismerőseimet (Verát, Katit...)

na és ősapám az első szegedi  rabbi Back Hirsch dédunokáját...dr Pap Róbertet  a falon! - mint mindig..(Nomeg Löw rabbikat - mint kiderült , ők is rokonok)

  ..nem kell elképzelnem,   tulajdonképen bennem van, mert ott van...

"A kiskölyök ki voltam

ma is él

s a felnőttet a bánat fojtogatja"

jutnak eszembe József Attila fájdalmasan gyönyörű, sokatmondó sora (ezzel indítottam anno a József Attila emlékműsoromat9

s egyre többet is gondolok arra a kisgyerekre, aki voltam, magyarázatként öreg koromra

furcsa...

legtöbbször kicsit sajnálom, (" a bánat fojtogat" ) pedig nem is voltam csak-szomorú gyerek...

van egy pontosabban több páros fotóm, 

pár perc volt az exponálásuk közt

az egyiken  nagyon szomorú s komoly vagyok, a másikon felszabadult (szó szerint) nevetek, integetek 

s

aztán 8 évesen is, bár ez nem ugyanakkor készülhetett ,

 más nap ,más a ruhám (úttorőjelvénnyel ), de mégis....

("úttörők vagyunk mi, vidám gyerekek"... :)

egyébként azt hiszem nem is voltam tipikus gyerek. 

inkább kortalan (időtlen)

igy aztán nem is tudom , mikor nőttem fel, egyáltalán felnőttem-e

azt hiszem, igazán csak a külsőnk változik! (no, az bizony nagyon, persze)

*****

Engedjetek meg (rossz(?) szokásomhoz hiven néhány régebbi versem a témáról):

2017 máj 30

hoppon

a nagyság nosztalgiája

2017 DEC

Hogy fel akartunk nőni
minél előbb nagyra!

S közben nem vettük észre
hogy sose leszünk már
olyan óriások
mint amilyenek
akkor voltunk

mikor oly kicsinek
gondoltuk magunkat

2020 julius 7

a bennünk élő gyerek
ott van, ott gubbaszt
csak körbenőttük
eltakartuk
el is felejtettük

de ott van
és sir-ri

nem törődik
vele
senki

j

gyerek és öreg

2021 MÁJUS 3

anya és gyereke

ENCIÁNKÉK

 enciánkék, enciánkék

álmomban ezt a szót

ismételgettem egy versben

drappruhámban, hatévesen,

felül a nyakánál piké

azt hiszem enciánkék...

de a szó jelentését  

reggel a googleban

megnéztem

biztonság kedvéért

enciánkék, enciánkék

nappal nem használtam soha

a hat éves mellett ott álltam

álmomban, én a felnőtt

de a szó nem ismerős

csak hallom amint mondja

a hatéves gyerek(én)

enciánkék, enciánkék

ott a ruhaszegély...

enciánkék....

de szép

(ezen a 6 éves fotón,  az enciánkák szegélyes ruhám, nem csalás-nem ámítás, álmomban (enciánkék) színe is volt :)

(amúgy ennek a fotónak is van egy pát perccel korábbi szomorú párja:

 

 

 

 

 

 

a 4. advent már jobban sikeredett, kicsit több volt a fény is (tán a betlehemi lángnak is köszönhetően?)

hideg volt ugyan, de se szél se csapadék

egy pianinó mögé keveredtem , mellettem a szinpad, előttem a szereplő gyerekek betlehemes jelmezben

közvetlem mögöttem meg a még meggyújtatlan üveges mécsesek, 

minden helyben

csak a betlehemi láng a kör közepén

viszont érte csak hátra kellett fordulnom és máris a kezembe adta a Lázár

igaz előbb még tető nélkül, .meg egy betekercselt piros szalagos mesét... 

igazán kedvesen adta a miniszter s kedvesen fogadtam, ahogy látszik a videon is

meg ezen a foton

hiába is élcelődött vele(m) valaki, hogy most boldog vagyok-e ettől

hát én nem keverem a politikát mindenhova... pláne a szeretet ünnepén

(az viszont igaz, hogy csak tegnap bontottam ki a mesét, hát egy Was Albert volt, kiről lemondtam volna éppenséggel)

ezúttal sikerült a hidegre forró teát is innom az automatánál, 

át is melegitett...

 Szvoren Edina 50

Szerkesztője, Turi Tímea köszönti:

 gyönyörű hosszú teritett asztal várt bennünket a ktárban a Marosvidék (félek, hogy utolsó számának?) bemutatóján. 

25 éve áll fent a folyóirat, igazán értéket képviselve helytörténetileg. Én hébe-hóba de irtam bele főleg felkérésekre... legutóbb egy régi de felvetődött irásom került be fotókkal a régi makói orvosbácsikról... (örülök neki)

a bemutató hosszúra nyúlt, bár most nem volt külön (esztrád) műsor (bár nem is nagyon hiányzott)

a lapból hallhattunk részleteket. Érdekes és látványos volt G Kati bemutatója a művésztelepükről...

meg a iszombori "régészeti" feltárásról a Rónay kastély körül...

ettem pogácsát , meg szaloncukrot, eleget..

• sajnos eső fogadott, végül nem taxival mentem haza, jól bebugyoláltam két Marosvidékemet, nomeg a 7000Ftos Grecsó szerzeményem (Apám üzent), mit hétfőn megkaptam postán is. Mert lányom ugyanakkor küldte el nekem! :) igy nem csak én ajándékoztam meg magam karácsonyra (Gondolhattam volnaÍ!)

 ÖSSZETORLÓDTAK A PROGRAMOK DECEMBER 19re,

ráadásul épp ekkor vártak Pesten Surányi ANDRÁS KÖNYVBEMUTATÓJÁRA, méghozzá a könyv szerzője )újkeletű régirokonom)

A könyv: A világ közepe (Klauzál tér) tele önéletrajzi vonatkozással, emlékekkel (rokonaimmal-anyja, nagyanyja ) és mindentől függetlenül húsbavágóan rokoni - Ott lett volna a helyem!

helyette a könyvtárban honismereti kör, műzli klub, zarándoklatokról vetités

végre már helyszint kéne változtatnom!

a honismereti körről átszökdöstem a műzliklubba, (épp a fotózásra):, meg szives kinálásra elfogadtam egy-két sütit... 

de végül a honismeretin kötöttem ki tartósan

a honismeretin a Forgatós együttes egy-két tagja ropta, meg régi pénzeknek volt bemutatója,

meg összefoglaló az elmúlt évünk tevékenységeiról

 végül terülj-terül asztalkám:

s legvégül a nagyteremben maratoni (több mint két őrás) vetités zarándokutakról (főleg Camino)de hangsúlyozva a teljesitmény túra jelleget (hm)

Turi Tímeát rejtette az adventi naptáram huszonegyedik ablaka.

 minden évben... most pillanatok alatt elkelt a (400Ftos) jegy rá... de az oldalsó székem azért megmaradt...a Gergely Robi népszerűsége töretlen (többször járt már Makón)

nem is értem, hogy felejthettem el, hogy előtte (a meghivott vendégek komplett műsora előtt) végig kell hallgatnom a  polgármesterasszony amatőrgitározását-éneklését "zenésztársai"(?) kiséretében, de hogy mindig ugyanazt, az egy kicsit sok(k) nekem... (igy jár aki már nem újszülött:), de tényleg nem születtek varázslóknak, s a jó tündérek sem  ők... nomeg melodramatikusan utána a karácsonyi - kottatartóról olvasott - zengeményt , az idősek kenetteljes  dicsérete, felkarolása szóvirágokkal, ... 

utána a Robi szinte félve, engedélyt kérve jött be a szinpadra, settenkedve

de remekül birtokba vette a szinpadot, meg minket

talán túl vidámnak is látszott, viccesnek (két nem szalonképes kiszólást is megengedett magénak (látszólag féktelen jókedvében, és szórakoztatni akarásában...pedig, pedig (én tudom, nem rég vesztette el édesanyját az egykori tévéhiradós Vajek Jutkát, és aki később megjelent tényleg tündérként a szinpőason,s vele énekelt, pár éve elvált felesége volt..) nade más a szinpad és más az élet...

egyébként meg utólag megnézve a fényképeket, nagyon szomorú, megtört vonásokat láttam közelről, kinagyitva, a "bohóc " arc mögött! :( (dehát már ő se ifjú, csak a szpad kedvéért bohó, elmúlt 65,  mint mondta ingyen villamosozhat)

Óriási, s megérdemelt (megdolgozott) sikere volt!

ja , majd elfelejtettem, a székünkön csupaszon 2 összekötött szaloncukor várt, gyorsam eltüntettem...még a legelején (tán épp e fotón láthatóan)