erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

gót-reneszánsz-barokk

2024. december 20. - gond/ol/a

 ez már a negyedi előadás, január 13-án lesz a következő (érjük meg!)

de egymásba mosódnak még mindig volt kis gótika... (nem szeretem)

s úgy látom előadónknak kedvence a gótika is

azaz az épületek, mint hallom, meg is simogatja őket, mert akkor igazán az övé(tényleg márvány-e)

már bőviben voltak bútorok is, ha a berendezések nem is bánnak gazdagon velük, az egyes bútordarabok igazán tetszetős, művészi alkotások! (diszes ládák!) (majd már szekrények is)

(a mi rokokó stilbútorunknak még nem láttam mását (14. Lajos korabeli szalon), bár az épületet igen, aminek hires ablakain egyszer régen a barátnőimmel mi is kihajoltunk : (fertődi Eszterházy kastély)

 

és látva a sok kivetitett helyszini fotózású épületképeket el is szontyolodtam kicsit, én ezeket nem láttam élő eredetiben, s már nem is fogom! :((nem érinthetem meg...) nade igy is élvezem:

 

, vetitővászonról, oldaltról:

 





 

 

 



 

 

Bár Temesvárra, a szomszédba (80km) elmehetnék, ha.. (invitálást is kaptunk)

ja, bocs, a kezdőképet ( a nekem különösképp emlékezetes és kedves Vizitációt- láttam  eredetiben a Galériában! (suttyomban le is fotóztam)

jut eszembe az előadó nem volt megelégedve a róla készített képekkel, igy azt mellőzöm, de a ruháját azért nem, mert az öltözéke mindig figyelemreméltó izléses-


 

 

ez a kabátka is különleges (ha nem is reneszánsz:)

s ha már fotó, a ktár által készitetten mosolygok,kivételesen, ami elismerést váltott ki többeknél

 

 

de hát ez is az előadás érdeme

 

 

 

 

Tomi!

 

 

 

 

Tomi,

Túlértékelted ifjúkori verseimet
(Vagy én alul magam , már mindegy)
De lehet, hogy teljesítem kívánságodat.
ha (én) még élek - kiadom...magam...
lázas ifjúságunkat -
ahol találkozhattak
külön-szenvedélyeink.
azok is rokonok voltak.
s nem csak mi magunk.
Drága unokatestvérem!
Hát itt hagytál te is!
Nincs már ki szidjon s
dícsérjen....
Ifjúságunk már rég halott...

 

 

Timi év végi jengája

 

? Turi Tímea, a Magvető főszerkesztője könyvekről és emlékezésről:
? Az év végi toronyépítésben az a legjobb, hogy számtalan emléket felidéz: ahogy Erdős Virág Eltérő tartalom című verseskötete naplószerű lenyomata az időnek, ilyen napló egy szerkesztőnek az év végi kupacra nézni. Az emlékek egész évben kísértettek: Szűcs Teri könyve a felejtésről, Kehlmann regénye a gyógyító társadalmi amnéziáról, Hodnebo az elfelejtett tudós nőkről, Krusovszky Dénes az önéletírás nehézségeiről mesélt,Grecsó Krisztián pedig arról, hogyan bővíthető ki az irodalom által a családi emlékezet az ősök emlékeire is. Arról nem is beszélve, mit tanultam idén Szvoren Edinától arról, amit az irodalomról tud, és Nádasdy Ádámtól, amit a nyelvről: csak el ne felejtsem.

GRATULÁLOK A CSUPA RAGYOGÓ KÖNYVHÖZ ÉS AZ EÉLSŐ POSZTHOZ.9

egy rendhagyó könyvbemutató

 

 elég élénken emlékszem a kb 20 év előtti szomorú és felkavaró esetre, amikor egy másfél éves kislány - meghalt - valószinű orvosi műhiba következteében, ez belenyugodhatatlan dolog, pláne az anya esetében, aki most irta meg (Hanna-heg c) könyvében ezt és az ezt követő feléledését

u.i.csodaszerűen két hétre rá megfogant másik lánya...aki egyébként mostani könyve cimlap rajzát tervezte

 



 

döbbent csöndben zajlott le a rendhagyó könyvbemutató, ahol az anya beszélő partnere a nagyon empatikus Varga Márta volt, aki bár érdekes módon azt emlitette meg, hogy nem sirt a könyv olvasása közben, most többször is ezt tette...a nem-sirást a könyv életigenlésével magyarázta, mi áthatja, s valóban

 




 

egyébként a beszélgetés is a Kezdjetek el élni... dallal kezdődött...

a Délmagyarban egész oldalas irás jelent meg az eseményről SZabó Imre tollából, aki végig ott ült az első sorban (egyébként nem szokása végig jelen lenni eseményeken)

 




 

fiatal életek...

 📚 Turi Tímea (szerk.): Fiatal életek indulója


📚 Hogyan tudunk elindulni a felnőtt életben? A kötet klasszikus és kortárs irodalmi szövegek válogatásával kínálja a fogódzókat egy izgalmas és ingoványos időszakban, a kapunyitás idején. József Attila, Radnóti, Kosztolányi éppúgy szerepel a könyvben, mint kortársaink legjobbjai, Tóth Krisztina, Szabó T. Anna, Varró Dániel, Rakovszky Zsuzsa, Nádasdy Ádám.
A képeket Turi Lilla, több díjat elnyert fiatal illusztrátor rajzolta.
A kötetet ballagásra ajánljuk.

#amagvetőünnepikalendáriuma

 


 
 
SZEMÉLYES utószó!
 
József Attila ünnepségünk volt a Hagymaházban) azon ugyebár a zenekarban játszottam, hegedültem, mint minden gimi ünnepségen,  a koncertmesteri helyen, és szavaltam József Attila Hazám cimű nagyivű költeményét..
 
Ugyanezen a napon volt a főtéri József Attila szobor avatása (azóta már jogos , megjósolt helyére került, a gimi elé)...
 


 
Utolsó óránk magyar óra volt, s ezt a verset , A fiatal életek indulóját, P M osztálytársnőmnek adta jobb híján a magyar tanárnőm, és egész órán hagyta , hogy tanulja-gyakorolja
 
de óra végén, mikor kikérdezte volna, sehogy sem  volt megelégedve vele, igy rám fanyalodott (én az örök Jolly Joker), hogy majd én elmondom (mit nekem a Hazám is...) meg hiába nem én tölthettem el vele az órát
 
igy maradt az ebédre szánt idő, amikor is anyu hiába kínálgatta a finom húslevesét otthon , egy kanálnyi nem ment le a torkomon
 
de a szavalat(ok) remekül lementek... ("művészi "átéléssel és kitűnő technikával", ahogy megjelent PZ újságiró tollából  az ujságban)
 
csak anyunak rosszul esett hogy B L tanárúr, aki háta mögött ült a hagymaházi nézőtéren, mikor a függöny elé léptem a Hazámmal, megjegyezte, hogy na már megint a Gonda....
 
Hát igen a mindig beugró Jolly Joker, (nem jókedvében, s nem önszántából) (de odaadással, lelkesen...mint egy "küzdelemre fölkent dalia"
 
---
 
na így esett,  rég volt ...de igaz volt...több mint 60 éve már
 
amúgy a vers persze örökérvényű, jó a mostani ifjúságnak is, lányom,  a könyv szerkesztője, nem tudom ismeri - e az én történetemet róla...(?)
 
de mindig a fiatalok az "Élet fiai"! József Attila  17 éves volt, amikor irta ezt a verset, kb mint én, amikor szavaltam... szobra mellett...
 
 
FIATAL ÉLETEK INDULÓJA
 
Apáink mindig robotoltak,
Hogy lenne enni kevés kenyerünk,
Bús kedvvel, daccal, de dologban voltak,
Az isten se törődött velünk.
 
De fölnőttünk már valahára,
Kik nem tudjuk, mi az vígan élni,
És mostan vashittel, jó bátorsággal
Sorsunk akarjuk fölcserélni.
 
Tudjuk, apánkkal gyávák voltunk,
Nem volt jogunk se, csak igazságunk.
Most nincs, ki megállat az élet-úton,
De, ha akad, nyakára hágunk.
 
Mi vagyunk az Élet fiai,
A küzdelemre fölkent daliák,
Megmozdulunk, hejh, összeroppan akkor
Alattunk ez a régi világ!
 
1922. júl.-aug.

 

meglepik

..de jó!

vásárlás után , mikor elpakolom az árucikkeket (vannak bőven,be kell tuszkolnom a nylontáskámba, néha kettőbe is), mindig a retikülömbe csúsztatok egy kis lapos csokidobozt, ott is elfér...

amiről aztán megfeledkezem, de mindig  - nagy örömömre váratlanul , retikülrendezés közben , rátalálok!

micsoda meglepetés!

soha jobb csokit, mint ilyenkor..

újabb hirek Gutmanékról

újabb "hirek" Gutmanékról

 (vagy Guttmann vagy Gutmann később nagyapám részéről ) Gonda...

Nos lázasan pótlom főleg a Family search segítségével (minek anyakönyveit végre fel tudom kutatni, hébe-hóba legalábbis) a Gonda ősöket is (folyamatosan)

nagybátyámtól tudom (bár akkoriban, 20 évesen még nem is igen érdekeltek a felmenők?) hogy eredetileg nem is sátoraljaújhelyiek voltunk, hanem még följebbről, Kárpátaljáról jöttünk.. (ezért is olvasta tán a Kárpáti rapszódiát Illés Bélától, ...?) (Keleti Lászlótól kölcsönözve?) a pontos helységnévre nem emlékszem, tán nem is hangzott el, de most rábukkantam, dédapám egyik lánya születési anyakönyvi kivonatában, apja születési helye megnevezésekor, méghozzá:

NAGYKAPOS (v Nagy Kapos)

ra

 


 

 sose hallottam róla, de valóban feljebb van, most már Szlovákia is (érdekes hogy anyai ágam anyai része (Bakok) is odavalók, bár Szlovákia más vidékére...(Nyitra megye)

 

valószinú , hogy késöbb költözhettek a nagyobb Sátoraljaújhelyre, mert ott nem találom egyik dédszülőm születési anyakönyvi kivonatát sem  (nyilván) de házassági anyakönyvi kivonatukat se, sőt az első két gyerek születési anyakönyvi kivonatára se bukkantam...(a hatból) (de nagyapám már Sátoraljaújhelyen született 1867-ben...(ő volt a harmadik szülött)

az is kiderült az anyakönyvekből, hogy pontos foglakozása a kocsmáros mellett nagyapámnak önálló BORKERESKEDŐ volt (mint azon a (bortermő) vidéken sokaknak)

--

az is kiderült (újra) hogy nagyapám a Jenő névhasználat előtt a JÓNÁS névre hallgatott (jut eszembe a cet..., meg a prófétaság, mit nem vállalnak aztán meg mégis)

fel van tüntetve az anyakönyvben a Gondára magyarositás is 1895?)

 

no meg a teljes születési dátum, 1867. április 13!

 



 

 

a névvel kapcsolatban érdekesség, hogy egyik lánytestvére Charlotte-ként van feltüntetve az eredeti anyakönyvben, de később Ottiliára változtatta! s ez az Ottilia 80 évet élt, és a születésem évében halt meg (1943-ban ) emlőrákban)

 



 

 

amúgy van egy Sarolta nevű nővére is (lányom megjegyezte milyen szép magyaros név) (bár jobban megnézve ott van utána zárójelben héber hangzású változata Chifre?)

 

 



 

 

de van Mózes is, végre egy bibliai név...

 

még mindig nem jutottam följebb az ükszülőkhoz

bár nyomon  vagyok, egyik anyakönyvi kivonatban (épp nagyapáméban!)  látom a Sam Gutman megnevezést, aki ükapám lehet...

 



 

van egy érdekes foglalkozású testvér is: Izidor képügynök! (Budapesten a Szondy utcában)

a Bertának viszont férje Klein Ábris, ugyancsak borkereskedő mint az apósa...

 

haladok ((?) , de fölöttébb lassan , döccenőkkel...s egyelőre (Sam név kivételével) csak vizszintesen :(

 

 

 

mi vagyunk Azahriah

..Azahriah

de ki is ő?!

feltétlenül meg akartam nézni a filmet, na nem mintha rajongó lennék, csak izgat a siker , a népszerűség, mikéntje, titka.. izgat a ma, hogy ma mi az? na meg a film címében ez a "mi" is (én is? na nem!)

a  "jelenségnek" először keleties hangzású nevével találkoztam , pedig milyen egyszerű is, az igazi neve, most látom: BAUKO Attila)

aztán ez a tripla Puskás arénás koncert ejtett csodálkozásba, ez az őrület...

a zenéjét, dalait alig hallottam, alig ismertem

idétlennek érzem a hangját (bár van benne valami megejtő, természetes  dallamosság) , a szövegei követhetetlennek, a prozódiáról nem is beszélve (ámbár ez az ő reppes(?) stilusában már -már általános sőt divatelemnek is mondható)

(Koncz Zsuzsa nagyképű fridis nyilatkozatával végképp nem értek egyet, ahol a csipkés kombinék stilusához hasonlitotta)

nem, ez egész más, új - egyébként nyilván egyik sem az én világom

viszont? szintén egy Fridi podcastban, meglepően intelligensen nyilatkozott a fiú, ami fölkeltette az érdeklődésem iránta

viszont a  filmben ennek az intelligenciának csak töredékes nyomait véltem felfedezni! (még a nyelvhelyességi, nyelvhasználati hibáit is érintve! mert voltak, bőven)

Node ebben a korban még művelődni kéne, nem visszavonulásról beszélni 22 évesen.. vö Tóth Andi!)

***

a film fura volt, definiálhatatlan, doku vagy játékfilm? (egyik se) film a filmben, ahol jelen vannak , láthatóak a producerek, menegerek is (Lévai Balázs pl ... egyenesen az ő filmjeként aposztrofálta lányom, mikor mondtam , hogy megyek erre a filmre - micsoda irodalmi múltja is volt neki!)

Sajnálatosan egy producer a forgatás közben el is húnyt, betétként emlékeztek rá

 

Néha amúgy úgy tűnt, hogy mások csinálják  meg , legalább is a siker külsőleges részét,

igy a "mi" indokolt is, rájuk értve, nomeg a közönségre, ami nélkül nincs semmi (és senki)

a fiktiv alteragól nem is beszélve (kinek elég értelmetlen  a szerepeltetése)

Nekem Azhariah  egyébként nagyon idétlennek tűnt, többnyire és modorosnak.

Ja és ami a dalait illeti, szinte mintha midig ugyanazt az egy dalt énekelné!

 

A nyitó és a zárókép viszont emlékezetes marad...és sokatmondó, rejtetten

Az arénát felülről látjuk, meglepően kicsinek, a légifelvételen, de a teteje nyitott

mintha a rabság helye lenne, azzal a kis égre nyitott nyilással...

a végén meg (a koncertet közvetlenül megelőzve) Azhariach  baktat, nehéz léptekkel, egy pincecszerű alacsony de hosszú alagútban, s ólomlábakkal megy föl a lépcsőn, a színpadra,

s ott mesterkélten, felemeli, széttárja karjait... hú de "megcsináltan" (korábban beszélt is róla...

mielőtt a koncert elkezdődne, vége a filmnek

elég is volt...

 

adventi koncert

jóval előbb megyek a katolikus templomba a városi vegyeskar és zenekar koncertjére, de már alig jut hely

 



 

joggal, fantasztikusan énekelnek, telten, tömören, s persze tisztán, jól áll nekik a zenekari kiséret

sajna ide  nem tudok feltenni zenei izelitőt, mit a fb-ra, de csodás (nem birtam ki, hogy 3 részletet legalább ne vegyek fel- pedig spórolnom kéne a tárhellyel a mobilon)

a koncert kifogástalan volt

a keretét nem szerettem

a papi bevezetőt (bár most rövid volt s nagy része egy kortárs vers volt a csendről, de a végén a végeláthatatlan köszönések, köszöntések csokorátnyújtások...  nekem kicsit sok(k) volt

 

inkább énekeltünk volna még (volt  3 dal közös éneklésre, bár kevesen énekeltünk a közönségből, nem csoda, ilyen kóruson csak rontani lehet!)

 



 

(csak ez a narráció, csak ezt tudnám feledni .Bakkal!!!)

családfa lombosodás - guttmannék

 

 nagy meglepetés ért a levéltárban hosszas meddő keresgélés után, épp azon bosszankodtam, hogy mennyi névegyezés van ami gátolja is a kutatást, lám pl itt van egy Guttmann Károly akinek ugyanugy Rottenberg Amália a felesége mint az én dédapámnak, de nyilván csak névrokonok, duplán, hiszen mit keresne itt ?!ez a Klein Ábrisné, Berta mellettük?!

mikor is kiderült, hogy dehát ez az én dédapám meg a dédanyám, hiszen ott van nagyapám dr Gpnda Jenő neve is, (ekkor már magyarositotta)  mint tanu, a huga házassági anyakönyvi kivonatán

napersze, hiszen nagyapámnak voltak testvérei is 

egy közülük ez a Berta

de ott a többi is : Mózes, Izidor, Sarolta  szép sorjában...

 

 



 

 

csak sajnos fölfelé nem tudok elmozdulni! dédszüleim fölé! de ez is "gazdagodás"

süti beállítások módosítása