ebéd után aludtam vagy két órát, igy viszonylag éberen mentem el a Mjakunkra (sose hagyom ki egyébként), most tényleg jó volt, friss, sokmindenről beszéltünk, olvastunk,és sokan is voltunk vagy 8-an

(jövő hónapban sajna nem lesz, január - holt hónap, kár hogy akkor van a szülinapom is, de ideje lesz el is feledkezni róla, ha már...!

februárban találkozunk csak, remélem, megérem (szörnyű. hogy már mindig hozzágondolom, minden távolabbi dátumhoz!)

miután szóba jött versek pesszimmizmusa (mással kapcsolatban), jutott eszebe az a sok kárhoztatás ami verseim szomorságát éri (prózában), holott nem élek olyan szomorúan, mint ahogy írok, de rávilágitottak most a többiek, hogy mégis csak az irás lehet az IGAZ, s a feszini élet(em) ezt elrejtui, leplezi. Hát igen, Lehet! De még szerencse...

 a  könyvtáros, mikor belépett műzliklubunkba, majd elájult, annyira tele volt termünk, azt se tudta, hova álljon, hogy mindnyájan a képére férjünk, az én helyem külön "szekciónak" minősitette

s utólag vettem észre , hogy külön képet is csinált rólam (amint  mintha kuncognéK?)

különben egész idő alatt (másfél órát) a fénymásolt reflexzónás papirjainkra a perceket kellett volna beirni, hogy meddig kell nyomogatni az egyes szervpontokat

én találtam a helyemen egy régi Marosvidéket, lányom régi irásával, a 21. sz-ról valami pályázatot nyert vele, még a gimiben... idegennek tűnt...

szó volt mellesleg még arról, hogy  legyünk pozitívak, 

hogy hangolódjunk a jó dolgokra, s akkor nem tud felbosszantani este felé se a pénztárosnő a z "egyesben"

mondom én ezért járok a Sparba, az önkiszolgáló pénztáras

meg szó van arról hogy irjuk le ami pozitiv

jut eszembe a fb rózsaszin hálanapója, mit reklámoznak, hét nem kell ahhoz diszes könyv, de tényleg j leírni, az rögzit.. (csak el is tudnám olvasni...a macskapkaparásom)

van valami előkarácsonyfélénk, süti, gyümölcslé, az asztalnál oda tömörülnek a többiek . én csak ülök szekciós különhelyemen, valaki megsajnál, s kinálgat sütvel..de nem fogadom el.. nem vagyok valami jól megint,kicsit görcsöl a szivem... de jólesik a kedvessége...

óMIVEL ELHALASZTÓDOTT ( EGYÉB FONTOS ELFOGLALTSÁG MIATT irodalmi körünk) sikerült elmennem G Kati soros művészet (bútor?) történeti előadására...ELŐTTE HAZASZADTAM A KTÁRBÓL, KIS ROSSZULLÉTFÉLÉM MIATT, de szerencsére az is rendeződött. időben, igaz,  már az első sorban nem jutott hely, de jól láttam a másodikból is ,egy résen), mert hogy állandóan fotózom is a tetsző kivetitett képeket, 

mi most nem volt olyan sok, templomok, templomok, templomok, lévén a középkor a téma ((Á ROMÁN, GÓTIKUS)

ENGEM KISSÉ LEHANGOLT ennek monotóniája, a gót templomok, mind egyformáknak tűntek KIKÉVE AZ OLASZOKAT, AHOL NEM IS NAGYON ÉRVÉNYESÜLT A MAGASBA IVELÉS, INKÁBB CSAK A ROMÁN BOLTIVEK SOKASÁGÁT LÁTTAM)

végül meg, aktualitásként? - az ujjávarázsoslt Notre Dame-ot, modern megoldásokkal

hiába a múlt, elmúlt...

ja, és ezek a fránya bútorok, még mindig nagyon kezdetlegesek, szekrény pl még csak két egymásra rakott láda, a székek meg idétlenek, magas üléseikkel

ja és megdöbbentett az is, hatalmas, díszes templomokat, várakat, udvarházakat látva, hogy a többség sárkunyhókban él!

---

mintha előadónk is örömmel fedezné fel előjeleit néhol a közelgő reneszánsznak, én is azt várom, ha minden jól alakul, még arra az előadásra is el tudok menni, ha csak nem messzebbre?) de jut eszembe, tényleg el kéne utaznom,  mert akkoriban lesz új/régi rokonom könyvbemutatója Pesten, amit elkezdtem olvasni, igazán megrázó élmény máris...arra fel kéne mennem, hiv is...

 a soros honismereti körünkön kis klubszobába szorultunk, mert a kiállitóterem hangversenyteremnek lett berendezve

engem eléggé bosszant az ügy, no nem, a klub bőven elég nekünk, meg előbb is volt jóval

viszont egybeesett a hagymaházbeli családkutatási előadássorozat 3. részével, a hangverseny, amire külön is meg voltam hiva - lévén személyes "ügyem" a már szegedi egyetemi zenészhallgató Mezei Józsi, ő adott hangversenyt, tanárával s egy lánnyal.Nagyon szÍvesen elmentem volna rá, de kiderült hogy a családkutatást most nem hagyhatom ki, hiszen Gombó Kálmán ról lesz szó, mint ősmakóiról, akinek anyja a mágocsi Hönig Eszter aki ROKONOM! (ő is a szeniczei mártir leszármazottja, MágoCSRÓL, HOVA  épp a mártir ősünk kárpótlásaként kerültek a katolikus egyháztól mintegy kárpótlásként  kapott földbirtok tulajdonosaiként...na j) ezt nem hagyhattam ki, ezért előbb ott is hagytam a honismereti kört a karácsonyi megbeszéléssel (a Hiradó még mindig késik, egy éve irtam bele Gonda nagyapámról, a választójoggal kapcsolatban, záros időre...hm)

viszont két előadást is még élvezhettem

az első egy vhelyi nyugd tanárnőé volt, nyelvi, néprajzi jellegű, földrajzi nevek érdekességeiről

a másik 3 régi karácsonyi történet felolvasása, igazán megható emlékek, felolvasója el is érzékenyült rajtuk, sajnáltam...élvezetes, követhető volt a narrativa, ha nem is szintiszta irodalom)

elgondolkodtatott, valamennyien mimindent, micsoda emlékeket hordozhatunk

csak becsülni való, aki le is irja, hát nem?