erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

egy kinti napom

2025. február 07. - gond/ol/a

 két nap barlanglét után jó volt kimenni a napsütött városba, még csak hideget se éreztem, ,,,

a KELEMENBE MENTEM EBÉDELNI (SAJNA RAKOTT KRUMPLI MÁR NEM VOLT, BÁR ÜRES VOLT AZ ÉTTEREM, "PUSZTA NÉMA TÁJ", DE BIZONYÁRA HAZASZÁLLITOTTAK, NEKEM IS AZT KÉLNE, MERT ALIG BIROK TÖBBET MEGENNI A FELÉNÉL...

 




 

viszont a szomszédos biciklijavitónál fel tudtam pumpáltatni teljesen lelapult biciklimet, sőt csengőt is vettem,- de majd még fel kell szeretletni, meg le a régit...

 



 

ha már erre jártam, beugrottam levéltárba villámlátogatásra, Zs-hoz, beszámolni, hogy állok a versekkel, húzásokkal, meg a továbbiakat... nem kell sietni (mondta), nem is ( ha az időm nem hajtana, s de jó is lenne ha futná Apám könyvére is, meg a makói irásokra.. (Messze Jerusalemtől...)(minimum)Nade egyelőre legyen meg ez a Liebele lánya .. idén , feltétlenül..

3ra beértem a könyvtárba, pedig még "napoztam" is egy kicsit emlékhelyi törzshelyem egy padján..

 



 

a "műzlin" lediktálták mi mindent kell nyomogatnom a szürke hályog megfékezésére, a szemüveget majd legközelebb láthatjuk

 




 

megfeddtek, hogy máskor ne menjek ki hosszú időre telefonálni

sokat közbekotyogram, meg is kérdezte Józsi vezetőnk , hogy mi a keresztnevem, elég jól esett kimondani hogy Juli, milyen egyszerű nevem is van! :)(legalább  az egyszerű, ha én bonyolult is

szó volt sziv karbantartásról is.. mellettem a drnő a Q10-re szavazott (nkább) az nekem is kéne (meg Omega3?)

no és még (gyógy) TORNÁZTUNK IS :) jó is esett...

aztán megittam 3..kávémat, előtte meg vettem egy drapp fekete csikos gyapjú puéóvert , (kicsit sale) remélem ebbe nem megy bele a moly...

no és a szokásos Spar-vásárlás.- hazafelé menet hivott lányom, s hazáig telefonáltunk...

holnap is kimegyek (posta el is maradt, meg jegyeket váltok a Hházban? Páger-dij, (Szortes!  meg 200as szház (Szolnok Forgách, Móriczról)

élek!

Timi dícsérete az Instagramon

 Valahogy be tudtam hatolni OTT anna instagramjába , AHOVA NEM VAGYOK BEJELENTKEZVE, DE már a felszinen   is a googleban ezt a töredéket olvshatom: "..."sokat segitett januári állapotomon.  TURI Tímea csodálatos szerkesztő,..."

hát muszáj volt továbbmerészskednem:

egy videóra találtam, ahol is egy táskából sorra elúkerülnek lányom verskötetei,s láthatók egyenként, belelapaozva is, versei is, na és a szüveg mellettük , ez! :.

 

 

 

 

 

 

Ez a január tényleg egy évnek tűnt! Valahogy közössé vált ez az élmény, mert az egész instám ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel és mémekkel volt tele az utóbbi hetekben. Elkezdődött az év, számvetéssel és különböző célok kijelölésével, már ebbe el lehetett bukni, főleg anyaként, vagy azért mert intézménybe ment a gyerek és az ember otthon találta magát egymaga a nagy céljaival és fogadalmaival, vagy mert nem ment intézménybe és hiába az új év, semmi nem változott. Teljesen felesleges tervezni, az én évem például kb múlt hét végén kezdődött el úgy igazán és ki tudja, meddig fog tartani. Ha nem én vagyok beteg, akkor a gyerekem az, ha kijön az egyikből, beleesik a másikba. Tök mindegy, milyen évet írunk, ebben semmi újdonság nincs. Az egyetlen újdonság az volt, hogy ráláttam, mennyire nehezen viselem a kiszolgáltatottságot. Amikor már kiláttam az önsajnáltató mocsárból, akkor Turi Tímea verseit olvastam. Sokszor, egyfolytában, egymás után, össze-vissza fellapozva és megtartottak ezek a versek. 2017-ben beszélgettünk először a verseiről egy Könyvfesztiválon, akkor még csak azt éreztem, hogy ezek nagyon jó versek, de a témájával egyáltalán nem tudtam kapcsolódni. Miután anya lettem, megjelent Timi negyedik kötete és én újra elővettem az összeset és rongyosra olvastam őket. A versei elmesélik a nők elmesélhetetlen történeteit, a próbafülke fényében jobban látszódó szőrszálakról, az idő múlásáról és a szerepeink folyamatos változásáról, a családról mint döntésről, nők táskáiról és naplóiról, szeretetről és szorongásról, hogy a szerelem múlásával még mindig összeköt a lakáshitel, hogy hány ember kell a szerelemhez, szülésről és oxitocinról, imádságról, a hit és a vélemény összekavarodásáról, magányról, öregedésről, láthatatlan munkáról, lemorzsolódó baráti társaságról. Meg a játszótérről, “Ahol nincs más szerep, mint várni”, játszótéren idegen apákról és arról a pillanatról, amikor a felnőtt gyerek anyja visszaül a játszótér padjára nosztalgiázni. Mert lesz majd ilyen és ez sokat segített a januári állapotomon! Turi Tímea csodálatos szerkesztő, számos Magvetős regény születésén dolgozik évek óta, de csodálatos költő is, nagyon szeretném, ha minél többen olvasnátok őt!"
Lányom egyszer valami olyasmit nyilatkozott, hogy egyetlen célja lehet a versirással , segiten (élni)
Úgy látom ez sikerülget is neki! :)

 

 

mjak 2025 01

kérdezte lányom (mert számon tartja), hogy milyen volt az irodalmi körünk

érdekes - válaszoltam röviden

de tényleg



néha ugyan több benne az élet mint az irodalom, de ez nem is baj (az életben is több az élet:)

egyébként számba se tudnám venni, hogy mimindenről esik nálunk szó(, csapongásainkban:

megpróbálom, csak úgy ahogy, esetlegesen

 

Petőfi 1948as diszkiadása (első könyvem, mit majdnem betéve kezdtem megtanulni Aranykalásszal ékes rónaság...)

Azt olvastam ,amiket találtam otthon (Pl Schopenhauer, Freud Álmoskönyv, 19. szi erkölcsök...)

1964ben Nizzában film előtt (Arábiai Lawrence, Peter O Toole) nem a vietnami háború kocákáit láthattam csak előfutárát ..)

Horthy nem is volt háborús bűnos?! csak a Hitleres képeit tudnám feledni! Marosvásárhelyi bevonulását nafy ünnepléssel fogadták az ottani magyarok... később deportálták is őket (nem úgy, mint rokonoka romániai területen levőket) (rokonaim! Löwinger nagyapa unokahugai!)Auschwitz! A pesti zsdiók viszont úgyahogy megmenekültek a deportálástüól legalábbis.

Kazohina . Karinthy neve ugrik be, holott volt stilisztika tanárom Szathmáry irta(bár Karinthy csodálta) utána kell nézni!

Nemere 800 könyvet irt (ki adta ki? - őmaga, később)

Kafka Átváltozás háttér storyja vajon tényleg igaz? (az ortodoxia?..)

Valakiről a DNS éből kiderült, hogy nem csak anyja zsidó , hanem apja is (biológiailag! - nem tudta...) (mi jut eszembe, depnem mondom), hogy nálunk is esetleg)

Lengyelországban volt a legnagyobb zsidóveszteség..láttam a Végső megoldás c filmet, elképesztő! azért lehetett ez, mert azokat az országokat , zsidóiat deportáltk leghamarabb, ahol felépültek a koncentrációs táborok!

Az eszperantó nem tudott nemzetközi nyelvvé lenne (helyette? van az angol  amit senki se beszél "klasszikusan" (ezzel is nyugtattam Zágrábi könyvvásári angol nyelvű tárgyalásai előtt lányom)

A mai fiatalok nem tudnak okokozatian gondolkodni, olvasni, nem látnak  a dolgok mélyire ? unokám kivétel,AKKOR , ő rendkivül logikus (követhetetlenül, a számomta, előbb azt hiszem, túl bonyolult s később rájövök ott az igazi egyszerűség nála)

Jó film készült a 100 év magányból...  hogy lehet ábrázolni a mágikus realizmust filmen, realistán , a mágia meg a fényképezésben van (valóban költői, mutattak képeket) (kéne tévé? netflix..akkor se fizetnék elő, mellőzöm a kártyát) A szerelem kolerajárvány idejént láttam! (egy ilyen c.grafikát is Makón!)

nehézkes a közlekedés,,, csodáltam az emberek birkatsürelmét ilyenkor, nem is tudtam egyszer Makóra jönni, lekésve az utolsó buszcsatlakozást (netkávázóban éjszakáztam? nem szállóban, vártam álmosan az első hajnali buszt)

 

 

---

 

 

 

 

na azért persze volt irodalmi felolvasás (körberajongott folytatásos regényirónk, ma déliután irt uj részletet a könyvéhez.Igazán remek stilusa van (mondom is...) (csak a téma sajnos nem érdekel.. többfelől ismerős is) (Menzel) filmek

Jókait elfelejtettük (a  200.  évfordulót) de Szécsi Noémi most irt egy könyvet róla (lányom szerkesztette), most muatják be...Jókai kiment a divatból? a leirásait sose birtam elolvasni (még az Aranyemberét se)

De már a nem is olyan régi filmek lassusága is zavar! (tényleg jócskán felgyorsultunk, még én is?!)

és paródia kapcsán (Rejtő azért nem népszerű ma, mert nem ismert amire utal... felolvastam 32 -82 éves lettem én persziflázsomat (sajnos nem jó, bevezetéssel, hiába is mondta valaki hogy "szép" - mert nem az:(

(kötettervemmel még nem mertem előhuzakodni...)

Timi verse - art poeticán

 Turi Tímea

Amikor felnőttünk
A minket elválasztó törésvonalak idővel
folyómederré szélesednek. Az elharapott mondatok,
a hirtelen félrenézések, az alkati eltérések
megvitathatatlan különbségekké terebélyesednek:
csendes hidegháborúvá. S ha meglátjuk
a másikat, az utca túloldalára fordulunk,
kölcsönös megelégedésre. Felnőttek vagyunk.
A kamaszok feltétel nélküli bizalma már
nem a mi birtokunk. Már nem azokkal szeretünk
együtt lenni, akiket hibátlannak gondolunk,
hanem azokkal, akiknek ismerjük a hibáit.
Akikről mindent tudunk, és akikkel tudjuk,
hogy nem kell mindent tudni akarni.
Legfeljebb biccentünk egymásnak a folyó túlpartjáról:
mindannyian tudjuk, oda se kell nézni, mindannyian
tudjuk, miket hordott közénk a víz sodrása.
kép: Vittorio Giardino

 


kimaradtam avagy "SEMMIBE VESZNEK"

 

 ezt mondta nekem egyszer egy öreg néni, (indokolván, hogy miért is nem megy orvoshoz panaszaival), s ezt érzem én is, egyre inkább, több okból

most éppen azért, mert a honismereti hiradóból (ami nagy halasztással most jelent meg) - egyszerűen kihagyták a (szigorú határidőre több mint egy éve) küldött cikkem (a szerzők közt ugyan még szerepelek)

több mint egy éve, január 17-en küldtem el a 9 mellékletes, cikket, (ami Marjanucz Laci elóadsához kapacsolódott volna, 9 doku melléklettel...

Laci előadását ott is látom, többoldalon át, az én alig két oldalamnak ugy látszik nem jutott hely. 

majd beteszik jövőre (?), nade hova,? eső után...

 

https://aliz-napok.blogspot.com/search?q=krist%C3%B3ffy

 

Megfordult a fejemben, hogy nem járok ezután a mellőzés után...

de az évi tervben szerepel a Kecskeméti Ármin konferencia, amiben mégis csak érdekelt vagyok, azon részt kéne vennem... (bár erre se emlékezett vezetónk, hogy volt vagy nem, hát ez is ugy maradt ki a tervekből, mint az én cikkem...

 




 

a fotójkon a foglalkozás legelején még bőszen keresem a... semmit

 

 

 

(másról most nem irok bizonyságul a semmibe vesznek " igazságáról, nem akarom beleásni magam,. ámbr bűven lenni mit , lépten.nyomon

klasszicizmus

 

 G KATI  AZZAL KEZDTE ELŐADÁSÁT A KLASSZICIZMMUSRÓL, HOGY SAJNÁLJA, hogy megfeküldte a gyomrunkat a múltkori barokk ...de anélkül nincs klassziciumus, és elmondta, amit én is oly jól tudok, sőt tanitottam, (az irodalmi általános művészeti, korstilusokról szóló bevezető óráimon,  hogy hogy követik egymást egymásra épülve és tagadva és vissza-visszatérve az egyes művészeti korok... Hm

 




 

aztán menet közben rájöttem, amit sejtettem a múlltkor is már, hogy nem is a műalkotásokkal van bajom, 

hanem azokkal a képekkel (bútorok,használ)ati társgyak berendések, amiket a vetitéseken bemutatott,  nem az ő hibájából, ilyenek vannak! hiába... bútor MŰVÉSZET nincs! túloznak túldszitenek, nem egyszer izléstelenek, nem is egységesek, eklektikusok, szerintem az asztalosok nem igen művészek...itt a probléma..a mindennapok "Művészete" - nem is művészet!

(még a klasszicizmusnál is )(bár most ezt nem tudom illusztrálni, ösztönösen nem fotóztam le az izléstelenségeket, bár voltak bőven, itt is!

mindenesetre a klasszicizmus bútorai, használati tárgyai is jóval letisztultabbak...csodás egyszerűségű s mégis fenséges épületeikről nem is  beszélve

 







 

 

(bár a rokokó szalonunkra, mig ép volt, nagyon büszke voltam - joggal s méltán)

Timi verse (mottó) a Radnóti színházban

 

 Radnóti Miklós Színház

"Tanítsd meg, hogy mi a magány,
tanítsd, hogy milyen köztetek.
Mutassátok meg, hogy söpörjek,
ha mindent összetörtetek."
Ma este először látható a Keres Emil Próbateremben a Most, mikor a vers újra divatba jött, Pál András és Rozs Tamás koncertszínházi előadása, amelyen kortárs magyar költők versei hangzanak el. Többek között Turi Tímea Méreghinta című verse, amelyből a fenti idézet is származik.
Az előadás plakátját Tóth Andrej tervezte, a fotókat Csoszó Gabriella készítette.

és hova álljak én?

 

 igen, tudtam, hogy ott a helyem, a botlatóköveknél, meg az emlékjelnél is, többszörösen, (a holokauszt nemzetközi emléknapján)

s mégsem tudtam, hogy hol a helyem,...

egy osztályt hivtak a botlató kövekhez, a JUHÁSZ   Gyula református gimnázium harmadikosait, az önkormányzat (és Hagymaház) szervezésében , (s mint most olvasom, a Mazsike felkérésére) , U. Zsolt kalauzolásával (egyébként ő írta a meghivót, nekem  meg az un zsidó közösség vezetőjének, ami már nem is nagyon van, de ő nem reagált)

én rosszul éreztem volna magam, ha nem megyek el, és nem mondom hogy rosszul éreztem magam ott, de ambivalensen,  nagyon...

***

míg vártuk a polgármesterasszonyt,  leültem a helyszinnel (az ügyvédi munkaközösség kapuja előtt) szomszédos kávézó terasza egy székére, igy  a hházi szervezők, meg a médiások elé-közé keveredtem, de aztán át,  az osztályhoz a diákokhoz húzódtam...

 



 

a szervezők, meg a media úgyis jóizűen trécseltek

Zs beszélt, a botlatókövek keletkezésének történetéről, majd konkrétan arról a (Vidor),  családról kikre emlékeztünk,

 

 

 

 



 

 mutatott egy családi fotót is róluk (négyen voltak, szerencsére ketten túlélők...élő leszármazottakkal, ..)

 

 







ekkor közelebb is léptem, hogy jól lássam a fotót (Zs egyébként már az elején is mondta, hogy menjek közelebb )

 



mikor a fehér rózsákat átadták a szervezők, Zs-nek és a pm asszonynak , utóbbi egy ötlettel, kedvesen felajánlotta nekem, köszönettel helyeztem el a botlatókő mellé a rózsát:::.

 

 

 



 

 

 

 

 

 

 

de a Bérpalotánál már igyekeztem beolvadni a gyerekek "tömegébe" itt volt egy kissé n kellemetlen epizód, mikor Zs azt mondta hogy Fried Ármin volt az a zsidó orvos akitől József Attila  kapott kabátot, észrevette rajtam, hogy "nem egészen úgy volt".. bár én is azt hittem, (egykori magar tanárnőm nyomán is), a makóiak szeretik ezt hinni... de ki tudja,ki volt az az orvos,s az És ben irt is visszhangomra nemleges választ  Sz Gy egy)

 

az emlékjelnél, leültem egy padra,(mellettem Fried Ármin fotója)...

 

 



 


 

 

és mécsest is kaptam O Nórától, azt is "örömmel" helyeztem el, már ha örömről egyáltalán beszélnem lehet - ilyenkor midig apámra gondolok, aki "nem tért vissza" s igy egyszerre érezhetem magam szinte második generációsnak a saját túlélésemen túl  , amit viszont többnyire jótékony felejtés burkol (egy-két évesen)

 



 

 


 

 

elballagtunk az EÖTVÖS UTCÁBA, a MONTAG HÁZ ELÉ , akinek története igazán megrázott:

 

Montág ortodox hagymakertész volt, s városi képviselő 20 évig, mégis igaztalanul megvádolták azzal, hogy angol adást hallgat a rádiójukon, ami viszont - tudtuk meg felesége leveléből 7 éve már nem is volt nekik . Kitoloncolták. "internálták", ahogy láttam a dátumon 1944 április 4én, hát mintegy másfél hónap mulva úgyis gettóba vitték volna majd  pedig ki tudja hova....(ugyanúgy Auschwitzba)

 

 



Zs, majd a polgármesterasszony is zárszavában szépen elmondta, 

 



 

hogy mimindent köszönhet a város az egykori makói zsidóknak, fellendülést... hogy az ország első 10 városában benne volt  Makó, a kis Jeruzsalem, a Maros-parti Konstantinápoly...

 

Mára már alig maradtak. (-tunk)

Egyedól, árván a túluloldalon elslattyogtam. 

Még leültem az ortodox templom elé...

 

 

arcanumon Gonda Júlia

 

 avagy régi dicsőségem...

csak úgy beütöttem kutatásaim közepette a saját (igy használatos nevem) Gonda Júlia az arcanumon

(már tudtam, hogy van egy azonos nevű druszám, szentesi hirneves iskolaigazgatónő) de azért saját jogomra is bukkantam több helyütt

pl az Új Életből két cikk   meg is  lepett,  (1958, 1959 távolából)

arra emlékeztem, hogy egyszer elhegedültem  a Moaj Zurt hanukakor, de arra nem hogy más alkalom is volt, meg Beethoven menuett, meg művészi hegedűjáték, sőt én voltam " a legjobb talmud-tóra növendék" erre most külön büszke vagvok

 



 

 

 



 

(jut eszembe unokám most félévkor judaisztikából is dicséretet kapott, (s még 5 másik tárgyból )  és persze tiszta 5ös (de ő nem büszkélkedik. viszint nem külön órán tanulja ezeket meg a héber nyelvet is, hanem (szeretett) iskolájában... 

süti beállítások módosítása