valaki felrakta a fb-ra találóskérdésnek ezt a fotót, ki tudja mi ez?

hát én egyből, csirkemell csontja, amit ketté kellett törni két embernek és akinél a nagyobb darab maradt , annak a kivánsága teljesült (igy  van a "játékszabály")

régi kedves szomorkás emléket idézett bennem

Erzsi nénivel "játszottuk" ezt...

hol nála, hol nálam volt nagyobb csont

de egyszer csak kiderült, bevallotta, hogy ő arra gondolt mindig,  hogy akárkinél lesz is a nagyobb csont, az én kivánságom teljesüljön, mindenképp

ilyen önzetlen volt

azt hiszem ez után már többé nem játszottuk el...? mert nem lett volna értelme

de mindegy is, hiszen tudom, hogy a legjobbakat akarta mindig nekem!

A turpināt_tell videó- ​​és hanginterjúkat gyűjt össze és mutat be a nemzetiszocializmus által üldözött, Ausztriához kötődő személyekkel. Sok kortárs tanú adott interjút, gyakran többször is, hogy beindítsa és életben tartsa a nemzetiszocialista bűnök és irtások társadalmi emlékezetét, és felhívja a figyelmet a nemzetiszocialista üldözés utóhatásaira. Különböző intézmények, filmesek és magánszemélyek készítették el ezeket a jelentéseket az elmúlt évtizedekben. Az OeAD program ERINNERN:AT most először tesz elérhetővé néhány ilyen forrást teljes hosszában, nyíltan az interneten és indexelt formában. Ide tartoznak a különféle beszélgetések ugyanazzal a kortárs tanúval. Az interjúk címkézettek, rövid szakaszokra vannak osztva, témákhoz és szövetségi államokhoz vannak rendelve, így könnyen kereshetők.

255 Medien

Júlia Gonda

Interviewer/in: Krisztina Frauhammer
Interviewort: Makó, Ungarn
Aufnahmejahr: 2023
Sammlung: OeAD ERINNERN:AT » weiter_erzählen
Dauer: 00:59:37

 ELKÜLDTE KEDVES INTERJÚKÉSZITÓM, A MÉG 2023 VÉGÉN osztrákoknak készitett egy órás interjúját. 

elküldte jóval korábban is a magyar változatot, ez feliratos és el van látva különböző "kellékekkel"...(igazi német alapossággal)

észrevettem két komoly hibát, hibámat még a magyar változat megnézése-hallgatása után

az egyik illetve mindkettő nyilvánvaló félremondás volt

amikor a holokauszttal kapcsolatban szeniczei ősömről (az első szegedi rabbi zsidóbíró nagyapjáról) beszéltem, aki tényleg 1739-ben! - "égő áldozat" lett, a katolikus templom kegyszereinek lopásával vádolták azaz rágalmazták  és véletlenül (a kérdésre) zsidót mondtam/a templom jelzőjeként (persze a következő mondatban már azt is megemlitettem, hogy kárpótlásul később az áldozat egyik fiának a katolikus! egyház földbirtokot adott)

a levéltár holokauszt tablója előtt meg apám egyetlen fotójára véletlen nagyapámat..mondtam (később őt is megmutattam a családi csoportképen

kértem, hogy legalább a német feliratot javitsák ki, ( a zsidót katolikusra, a nagyapám apámra) ha a (félre)beszédem nem is lehet, de nem történt meg :( (bár attól tartok senki se fogja észrevenni, sajnos:(?)

(az interjú magyar változatának a linkje egyébként már elenyészett,

ez jóval maradandóbbnak tűnik)

 #életamagvetőben

Turi Tímea, a kiadó főszerkesztője az évkezdésről, levelekről és emailekről, szerkesztésről és könyvekről.

Év végén szeretünk végignézni az elkészült könyvek garmadáján, de év elején ez még olyan távolinak tűnik: főleg azért, mert ilyenkor még fájlokkal, levelekkel, egyeztetésekkel hadakozunk. A téli leállás után január első felében – megszámoltam – 62 darab levelet írtam (és ez csak a szigorúan vett munkahelyi levelezés) és 88 darab levelet kaptam (szintén csak a munkahelyieket számítva), ami azt jelenti, hogy ma egy kiadói munkatárs munkáját a leginkább maga a munka akadályozza. Ahogy minden szerkesztő tudja: minél többet olvas, annál kevesebbet (hiszen minden elolvasott könyvből új könyvekre nyílik rálátás, vagyis minden elolvasott könyv után egy csomó olvasmányról értesülünk, amit nem tudunk elolvasni), úgy a legújabb információs forradalom egyszerre könnyíti és nehezíti az ügyintézést. Nem kell napokat várni egy levél megérkezésére, iktatására, a válasz postázására, nagyon könnyű azt érezni, hogy bármikor elérhetők vagyunk, ezért állandó a válaszadási kényszer is. (És akkor még végig sem görgettük a közösségi felületek FOMO-áradatát.) Türelem, önuralom kell a sok aprómunkához, mert a könyvek, amikért dolgozunk, épp ennek a ritmusnak az ellenében mennek:

épp az időt próbálják visszahódítani.

Ezek után nem csodálkozom, hogy lányomnak nincs ideje elolvasni az ébón levele(i)met! :(

 12 éves unokám teljesen önállóan közlekedik a hatalmas Budapesten (kilómétereket)

(a legújabb fejleményt tegnap este tudtam meg, jó hogy utólag...

eszembe jutott hogy én 2 évesen "elvesztem" BUDAPESTEN 1945 BEN

AZ ÓVODA KAPUJÁBÓL CSELLENGTEM EL, NAGYOBB (UTCA)GYEREKEKhez csatlakozva...

ezt már többször elmeséltem, mindannyiszor az "elvesztem" szót használva, s mindannyiszor lányom felháborodását kiváltva, aki mindannyiszor kijavítja az "elvesztem" szót ...ekképp: "te nem elvesztél, téged elvesztettek..

és akkor kezdem előlről (de eddig úgy tűnt, hiába...)

most elküldtem neki msn. azt a fotót

 (amin ugyan már 3 is vagyok, anyámmal, aki eredetileg elküldte az elveszésem évfordulóján rokonainknak, kiktől visszakerült, ime a hátlap szövege:

:kissé kifakult a ceruza, de átirom vonatkozó részét:

"......abból az alkalomból, hogy szerencsésen és csodálatos módon meglett az elveszett gyermek... A "csacsa" gyerek . Egyúttal emlékére a felgyógyulásomnak. Dusi és Julika (egy éve Makó, 1946 aug 26"

tehát szerinte is "el-vesz-tem"..

****

(egyébként Örkény jól érti ezt az egészet ime az egypercese "róla"

én is azért "szökhettem meg" hogy az ő szavával éljek, mert az óvodában se voltak "őrök" a kapuban!

 a stilus- ill végre igazán bútortörténeti előadássorozat eljutott a barokk- rokokóig

ennyi izléstelenséget művészet cimszó alatt ritkán látni!

nekünk is van két rokokó garnituránk

 (előadónk nem szereti ezt a szót ugyan)

az viszont izléses (még)

anyu mindig azt mondta, hogy 15. LAJOS KORABELI,

 szkeptikus, mindig ellenkező lányom kijelentette, hogy kizárt, stilbutorokat a 19. szban gyártottak, akkori lehet. Lehet.

ja, indoka az volt, hogy akkor nem lehetne ráülni, mert szétporladna

hát a nagyanyám nem is engedte unokatestvéreimet ráülni (haragudtak is rá ezért)

mi se nagyon használtuk a régi házunkban ahol rendes helye volt, de itt a panelban ebben az összezsúfoltságban bizony, rá-ráültem... és majdnem el is porladt

szétszakadozott a gyönyörű világos huzata (annak, amit használtam)

volt a vetitésen egy hasonló fotel,  

arra azt mondta előadónk, hogy ma is érvényes, szerintem hasonló a miénkhez,  csak a miénk kidolgozottabb. szebb!

várom a klasszicizmus letisztulását...

ez a barokk túldiszitettség tényleg már fokozhatatlan és elviselhetetlen volt