benéztem még a kiállitásnyitás előtt a hagymaház aulájába,  ahol készülődtek az eseményre (a székeket is kivitték, ami nekem újabban létkérdés, bár vissza is hozták morgásomra, egy kanapét, ami gyorsan megint eltűnt, de akkor már bent ültünk K., barátnémmal a kávézóban... mi, egyedül, később…

  Á, nem ment el (igy) jött, a 60-as években, de el nem ment, mert nem mehet. A legendák csak jönnek... és itt maradnak velünk, és túlélnek bennünket... mégha közben emberi , testi valóságukban esetleg "93 évesen el is húnynak".   Jancsó élő legenda volt és marad.   Az volt már a kezdetek…