m   már megint nem kerülhetett sor előkészitett szövegemre, már nem is tudom, mi volt nem számít hallgattunk mást, mástól, kisprózákkal   (ja mégis, Tóth ÁRPÁD ot felolvastam valami kapcsán... Lélektől lélekig ...)... csillagok...távolság... fényévnyi   és szokásosan beszélgettünk, JA…

mit vársz új évre?semmi se fog változni!hacsak épp te nem...

  múlóban a tél süt a nap újra élek fújhat a szél is febr. 23.

manapságúgy rázzák le az öregeketmint havat a kabátról

  úgy hegedülnék leeresztett húrjaim   ki hangolja fel

macskakövekre már nem lépek , csak fotót készitek róluk

szedik az avarts ez így lesz decemberighosszú haldoklás(egyre több levél alantés egyre kevesebb a fán)

a történet vége ismeretlenmegnyílt az ajtós egy medve tűnt föl bennede fölébredtem(mielőtt rávethettemvolna magam vagy ő rám)

  mintha félnének remegnek a levelek remegek én is    

fakulunk egyres színesedő emlékekbefednek végül