van egy fa az ablakom előtt legutoljára borul lombba rontja a tavaszi összképet kopasz ágaival míg csak lehet -   kínban, keservben lassan nyitja a leveleket   megfontolt de célt ér -   majd megfigyelem azt hiszem  ősszel tovább is él mint a többi levél (?)   (de ha nem,…

   postáról jövet bemennék a kiscukiba, kis kávé mindig rámférne, hiba jár már 6 felé az idő, de ma még csak egyet ittam nem nyilik az ajtó, hiába rángatom a kilincset, pedig  csak 7-kor zár a cuki na végre jön is a fiú, kinyitja az ajtót hát annyi erőm sincs, úgy látszik...hiszen nem volt…

        Vissza-visszajár anyár bár egy-egy órára csak de vigaszt ad mindig mondtam nem visz egyenes út a halálba s nincs is oly közel csak áll és vár és mindig haladékot ad hát örülj a napnak mi süt októberben…

      betéve tudok verseket, idézeteket (még mindig) de most valahogy hiba csúszott bele - bár tudtam, hogy az szegény Petőfit kificamitottam "Itt van az ősz  A NYAKUNKON"... lett belőle (pedig ő ártatlanul csak azt irta Itt van az ősz, itt van újra...s szép mint mindig, énnekem)" hát…

Folytatódik az #életamagvetőben - Turi Tímea írt az őszi újraindulásról. Iskoláskoromban nagyon szerettem az őszi évkezdéseket, mégis volt valami, ami mindig idegesített ilyenkor. Amikor már elkezdődött a tanév, de még nem alakultak ki az új rutinok, a felnőttek gyakran legyintettek: „majd…

   egyszer csak tele lett az út széle sárga levelekkel   mikor, hogy, miért kerültek oda?   Ily gyorsan betelik nyaram         Az életben semmi se váratlan mindig vannak intő  előjelek   legfeljebb nem vesszük észre...  

   ahogy kiléptem a gloriusból, röpke egy órás ebédelés után (nekem ennyi idő kell, hogy még kis adagot is lenyomják) majd megfagytam kint, azalatt hűlhetett el az id(:) Itt a tél... úton a Sparba , közben beugrottam a gyöngy cukiba, régebben kint ültem a napon,  de most jobban esett a benti…

újra Makón, a Koronai ebéd után, a tűző napsütésben a Makovecz féle kényelmes -ágynak is beillő -padon "napozok".   Egy egyéves kisgyerek totyog el előttem hadonászva-integetve-örülve, hogy tud járni,   két nő beszélget a szomszéd padon (egymással és egyikőjük minden elhaladóhoz szól valamit,…

 ülök a napon egy utcai padon de alig van melege, ereje igy november közepe fele itt a tél, amikor már le se ülhetünk utcai padokra s amúgy is mindjárt este van pedig még csak délután  

 sajnálom a sárga leveleket lehullás előtt... bár még csak remegnek de egy erősebb széllökés letépi őket az ágról hova nincs visszarepülés helyükre majd új levél kerül jövő tavasszal s senki nem emlékszik rájuk a tavalyi avarra