10 perc múlva 12. Ülök a menzán. Előttem embertömeg, az asztaloknál, már esznek, és az ételváró sorokban, akik még nem. És a sor egyre nő. (be kellene állni, csakhogy alig birok állni...) És csak jönnek...Beléjük lehet építve egy óra, ami a 12 órai ebédre szólít. Csak akkor lehet ebédelni?…

   ülök a nagy fa alatti dobogón egy asztal mellett, dobozos vanilia fagyimmal..míg csak  fentről erős zaj, s látom a fehér vaniliára esett valami barnaság, kis ágacska tán?  kikanalazom s új kanalat kérek de közben eszembe jut, egy madár nézhette toalettnek a fagyimat     gondolok…

   (az eddig kedves kis) kávézóban nem a megszokott rend és csend fogadott két férfi - mint a kocsmában -  egymás felé fordulva a dupla asztalnál a pult előtt valami zöld folyadékkal már csak félig-meddig tele palackból iszogatnak , s lezseren, hangosan, ordenárén beszélgetnek , legalább olyan…

 de  többször is csengetHET.... (s hiába)   mocorgást, csapkodást hallok a lépcsőház alja felől kinézek, a postás műve. hol nézi a postaládákat, hol kilép és nyomja a kapucsengőt   kit keres mondja a nevet, ismeretlen, sose hallottam de nem lep meg  a lakókat, kik zömmel albérlők, nem…

igazán nem tudom, hogy miért eszem még mindig ezen a menzán tán mert túl közel van s igy is szinte mindig elkések   ennek is köszönhető, hogy jéghideg a második, ha levest is veszek, fél adagot persze - igy is 1700 Ft-ért (megkérdem már, a menzás gyerekek mennyit fizethetnek) --- ja , és…

   mindig kicsorbul valami, az ebédnél... ma a csekély 660Ft-os uborkasalátámból hiányzott az ecet viszont annál több só maradt bennel elmaradhatott az utolsó két mozzanat: a sós uborkát kifacsarni és utána ecettel leönteni   kértem vizet, hogy legalább felhigitsam a sót, nem adtak... de…