tegnap annyira szédültem... teljesen felmondta a szolgálatot a töltőm... venni kellett újat a boltjába alig tudtam belépni, annyira szédültem, hogy nekimentem az ajtófélfának bent kiderült, csak két méteres kábel van, közben kerestem a mobilom, hogy kipróbáljuk, de nem találtam, hazamentem…

 tegnap itthon ragadtam (ebéd után) megigérte valaki, hogy beszalad délután a kért könyvemért, de nem jött (pedig  már bele is irtam a dedikációt) nagy hibám lehet, hogy mindent komolyan veszek, igéreteket is, és a megbizhatatlanság tud bosszantani... leginkább azért csak este felé akartam elmenni…

 ülök a padon, előttem a gyönyörű csupa Mandelbrot lombozattal egy hatalmas hásrsfa, le kell fotóznom     majdnem akkora, mint mellette a Hagymaház, azt nem is fotózom , az mindg egyforma  jön egy turista kinézetű emberke a mobiljával, s látom irányba veszi a Hagymaház valóban különleges…

    előre bocsátom (mosva kezeimet), hogy nem mondták be az előadás elótt hogy kapcsoljuk ki mobiljainkat és nem lehet semmi felvételt csinálni, s mivel épp mellettem a lépcsőn az egész darabot felvették televizióra (. gondoltam én is... csinálok pár képet…

  S AZ ELMARADHATATLAN KÁVÉVAL