FELTÉTLENÜL MEG KELLETT NÉZNEM EZT A FILMET, TÖBB OLDALÚ ÉRDEKELTSÉGEM MIATT IS, no meg hát egyáltalán örültem, hogy valami nézhető filmet nézhetek a makói hagymaházban, igaz, hogy lehetlen időben, szombaton délután háromkor , még az ebédem se tudtam végigenni (mit most én főztem), pedig nem is…

 nocsak!     Hirtelen - kinézve az ablakon- mintha elkapott volna a "gyermek vagyok, gyermek lettem újra" érzése...   mikor iskolásként az osztályterem ablakában megláttuk, hogy hull a hó, az maga volt a csoda, elragadtatott... már semmi se volt olyan szürke , mint előtte....

 97-ből találtama az ADT-n   "értékes talentumok"...stimmel, a jövő is igazolta... node "a gyermek és édesanyja átlagon felüli egymásra hangoltsága...stb...? lányom szerint rosszs volt neki mindig a hátamat látni, miközben feljegyeztem minden aranyköpését :)