"Utolsó leheletemmel is köszönöm a sorsnak, hogy ember voltam, és az értelem szikrája világított az én homályos lelkemben is. Láttam a földet, az eget, az évszakokat. Megismertem a szerelmet, a valóság töredékeit, a vágyakat és a csalódásokat. A földön éltem és lassan felderültem. Egy napon…

 a könyvtárba mentem életül tanulni, méghozzá 22 pontban Bné Marianntól ki könyvet is adott ki erről, 22 pontba szedve, munkafüzettel, ahogy látom is a kis asztalon, a sarokban usque együtt 10000 Ft - sokallom, de felfüggesztem a vásárlást,  ugyis alig férek, meg majd meglátjuk a végén -…

 Az idő múlása, #életamagvetőben és Turi Tímea posztja: „Múlik a szép idő”, ezt a címet adtuk a Magvető Kiadó 70. születésnapi gálájának. Az idézet Esterházy Pétertől származik: a Semmi művészetben az anya, Puskás, Bozsik és Hidegkuti idilli kártyapartiját kommentálja ekképpen az elbeszélő. A…

 néha elmegyek szakrális körünkbe.. most igazán egy jót meditáltunk az elején majd számmisztika előadás következett       aminek tényeit, pontjait nem teljesen tudom elfogadni (követni se a számitásokat) bár be kell vallanom, hogy vannak telitalálatai is, művelője-tanitója pedig igazán…

      „Kevés maradandóbb témája van a drámairodalomnak, mint az élethazugságokkal való szembesülés. Noha az élethazugságok személyesek, azok nemcsak egyetlen ember, de az egész környezet életét is megmérgezik: ezért szinte kiáltanak a dráma műfajáért. Az ügynök halála az ókori…

 mikor elkezdtem a blogomat irni, évekkel ezelőtt (2007-ben?), akkor még az volt a szándékom, hogy csak szép és jó dolgokról irok benne, azóta persze elkanyarodtam ettől a koncepciótól, hiszen nem "csak derűs órákat veszek tudomásul", jó vagy nem jó , de az élet összetett, reflexiója is... de nem…

  emlékszem...  fiatalon, húsz évesen, mikor a legvidámabb is lehettem volna, épphogy nagyon búval-bélelt voltam. Sokat sirtam is...           A nagybátyáméknál nyaraltam Nyugat-Európában... 64 nyarán. S a nagynéném sehogy se értette, emlékszem , épp Nizzában, hogy mi bajom is…

 az előadás elején olyan szövegek hangoztak el a szinpadon a Presser könyve nyomán, hogy teljesen kiábrándultan már-már a zenéje se tetszett !!! Egy ellenszenves, kicsinyes, hiú, öntelt (fiatal)ember képe bongtakozott ki előttem.... Aztán a végére ez megfordult... visszaállt a rend, a zene…

   az e havi MJAKunk helyett (ami miatt berzenkedtem a múltkor) töményebb irodalom lett, vezetőnk egy kötetet mutatott be házaspár szerzőivel egyetemben..(Bár meg kell mondani, itt is, mintha több lett vofna az élet , mint az irodalom) KEVESEN VOLTUNK, DE CSALÁDIASAN JÓKEDVŰ BESZÉLGETÉST…

  úgy pusztult le az egykor féltett, óvott szalongarnitúránk akárcsak én nem volt számára szabad tér csak az elhasználódás, a nyűvés most aztán összeillünk öreg, elnyűtt bútordarabok (foteljában pusztulok)