újra Makón, a Koronai ebéd után, a tűző napsütésben a Makovecz féle kényelmes -ágynak is beillő -padon "napozok".
Egy egyéves kisgyerek totyog el előttem hadonászva-integetve-örülve, hogy tud járni,
két nő beszélget a szomszéd padon (egymással és egyikőjük minden elhaladóhoz szól valamit, ez a törzshelye és mindenkit ismer),
járáskönnyitő guruló kiskocsival jön valaki, anélkül nehezen mozogna, egy éve még sokkal fiatalabbnak tűnt és főleg egészségesnek, egy házaspár várja már a padon, leül közéjük apró , bizonytalan lépteivel, beszélgetnek...
más nincs is a közelben; csak a csend, nyugalom, és a verőfény, a lábam alatt is, a vörös kövezeten, a lábamon az új csizmám (azt bizony nem kaptam itt Makón, ahhoz Pestre kellett elmenni) - mellette a mostanság már mindenütt lehulló, sárgásbarna elszáradt levél.
Mégis csak ősz van. De szép...
aliz2. :: 2010. nov. 14. 23:40 :: 4 komment ::
