meglepően sokan jöttek el ápr 16-án,az igazi holokauszt emléknapon, az ortodox zsinagógába a Szirbik Miklós egyesület felhivására a makói "elfeledett" zsidó temetőket felkutató biciklitúrára---több mint 100-an, alig fértünk a zsinagógába...ahol is még körülnézhettek a látogatók
tartottam tőle, hogy a kiváncsiság hajtja ide az embereket, nagyrészt igy is volt
meghökkentem a mártirok emléktáblája előtt, mikor valaki azon méltatlankodott , hogy miért nem tüntették fel a halálozás ideját (akkor jobban tudnának tájékozódni
nem birtam, ki, odaszóltam, hogy mind a második világháború mártrirja...
nomeg a névmagyarositásokkal is bajlódtak)
arra gondoltam, nem baj(?) valami majd csak rájuk ragad a túravezető U. Zsolttól...s nem lesznek ennyire tájékozatlanok...mert amit nem ismerünk, attól idegenkedünk
az időjárás nem kedvezett, esegetett, de nem bántuk
egyébként még én s tanulhattam újat: a Sirkert utcai temetőben...ami meglepett a tulipán és gyümölcsfavirágzásával, a romos sirkövek előtt: (az Élet...az Élet házában, mert héberül a temető Bet hahajim azaz az Élet háza!)
hogy miért is maradtak "elfeledett"ek, elhagyottak ezek a temetők:
volt egy olyan rendelet, hogy ha a város épületei 50 könyöknyi közelre kerülnek a temetőhöz, akkor azt le kell zárni...
Makó viszont gyorsan épült (méghozzá szétterülően)
tán ezért is került később 6 km távra később a ma is működő Jángor-i temető!
(
a sirhelyek viszont örökösek , nem bolygathatók!)
Makó legrégebbi temetőjében a cádiknak emelt ohél mögött (akinek tragikus sorsa nagyon emlékeztet az én Bárány és Bak öseim áldozatiságára, hány ilyen eset lehetett)
rátaláltunk Strausz Árpi siremlékére! meginditott...már 15 éve meghalt, igaz 96 évesen... kedves, jó ismerősőm volt
annak idején az áldatlan időjárási viszonyok miatt került ebbe a legrégebbi temetőbe, az utolsó igazi zsidónak nevezett (még héberül imádkozó) makói ember (most hallom, hogy édesapja kántor volt)
a másik régi (Hársfa utcai) temetőben meglepődtem... vadonatúj egyen műköveket látva, magasodva, a régi elpusztitottak fölött
kiderült, hogy múszerekkel kimutatták hol vannak a földben a sirok és effölé emeltettek ezek az új egyen emlékkövek (a régi sirköveket el-ellopkodták, mivel sokáig nem volt bekeritve a temető!
figyelemreméltó az is, hogy a köves járdát úgy készítették el, hogy megemelték, nehogy akaratlanul is sirokra lépjünk, mert az is megengedhetetlen!
azzal búcsúztunk el, hogy legközelebb Jángorba is kibiciklizünk!
(várom oda temetett hozzátartozóim miatt is a "találkozást" - de be kell vallanom, hogy kicsit zavar , hogy az én legbensőbb terem turisztikai látványosság :( de inkább az legyen, mint "elfeledett"...
