honismereti körünk egy elmaradt előadást pótolt , amikor is hires makóiakra emlékeztünk, és Török József egyháztörténészre, papra nem, aki egyébként nekem "csak" Török Jóska...marad örök időkre (míg csak emlékezem)

el is határoztam, hogy opponensként mintegy felolvasom a halálára (óh, jaj) irt nekrológfélémet, amikben kifejtem mindezt a (személyes) mondandót, amivel övezem

vezetőnk igazán "takarosan" alaposan összeszedte a tudományos mondandót róla, utána kiderült, hogy egy társunk ( P J ) be is "szavazta" a makói értéktárba, sőt gondolkodunk róla hogy további emlékekkel örökitsük felejthetetlen alakját: pl egy emléktáblával (valahol) vagy netán mellszoborral a szoborparkba(?)

én örülnék neki

bár tudta a vezetőnk hogy van a tarsolyomba mondandó, nem szólitott fel elmondására, igy hallgattam

Hamzáné könyvismertetését, igazán érdekes gyerekkoráról, már a cím is érdekes: levélapu (jutott eszembe az én levélnagymamám...)

aztán havi programokról beszéltünk, ki tud még. javasolni

én kikotyogtam a szept 27-i egyetemi néprajzi konferenciát, amin "fellépek", de nem árultam el többet, mondtam, ha már Török Jóskáról nem tehettem, mondtam sértődötten, de tehettem... ezúttal, el is mondtam, többet is mint a leirtak:

https://aliz-napok.blogspot.com/2020/01/meghalt-torok-joska_24.html

megnyugodtam, nyugodjon ő is békében - ahogy mondani szokták, de még igazán élhetne!