Fátyol emléknap keretében hirdették az eseményt, amire feltétlenül el akartam menni, s este 7-kor kezdődött.
a Korona színpadnak berendezett terasza elé széksorokat raktak, amin már ült is a nép 7 előtt
az emlékpad, aminek az avatására jöttem, szemben Fátyol Misi szobrával fehér lepellel letakarva várta avatását,
a megjelölt két emléktáblával, egyik a nem rég elhúnyt Bozsogi Attiláé volt, aki jó ismerősöm (kislány korom óta, anyukáink egy irodában dolgoztak, mi a gimi zenekarban egy időben együtt zenéltünk.... és azóta se sohase mentünk el egymás mellett szótlanul... haláláig)
Az avatás úgy volt megszervezve, hogy csak a családtagok állhattak a pad előtt a kapott fehér virággal.
A könyvtárigazgató Sz Zsuzsa mondott megható temetéshez illő- búcsúszavakat,
s mi páran (Siket Pista osztálytársammal) mögöttük álltunk, mintha leskelődtünk volna :(
(lásd félalakom a fotón)
sajnos az emlékükre nyílt kiállitást elfelejtették kinyitni az igéret ellenére, bár később megtörtént
hallgattam kicsit a magyarnótázást ) a kiszombori származású férfi szépem énekelt, szépen emlékezett is Fátyol Misire, akit gyerekkorban még hallott is, hanem a nö meglehetősen hamisan billegette magát)
el is jöttem
szerencsére közben kinyílt a kiállítás
ahol elmerülhettem a múzeumnak adott hagyatékban
a zongorán, s fölötte a kis Attila portréján pl
kottáin, könyvein, harmónikáin, oklevelein
egy emberéleten
közben láttam egyik fiát , ugyanazzal az attilai arcéllel
meg az unokáját is , az utcán, Annát, aki gyerekkorában még zenét is irt, s mi kis zenekarunkkal elő is adtuk Attila szervezésében (hangszerelésében a ktárban
de Anna már nem zenél...
de már a nagyapja sem!
Attila, nem felejtünk! Pótolhatatlan szinfoltja voltál e városnak!
