egykori tanitványomtól
lemásolom ide, bár zavarba hoz - mint mindig a szembedicséret (de ez már maradjon meg :) (S Gizikéével együtt
Egy kis divattörténet(em)
Ahogy elnézem ballagó önmagam, érettnek tűnök. Szolíd elegancia, zsabós fehér blúz, combközépig érő sötét szoknya, fényes harisnya, konszolidált cipő. A tekintetem elszánt, elkezdtem az eget is bemeszelni, máig nem fejeztem be.
A ballagási tarisznyámba a szokásosok mellett
két fénykép, két magyartanáromról.
Stenger Gizella tanárnő a gimi első osztályában tanított görög irodalmat, ámulattal hallgattam Homérosz-előadásait.A szegedi egyetemen tanára volt Halász Előd, ezt már nyugdíjasként mesélte az iskola könyvtárában, ahol később dolgozott, minden nagyszünetben belógtam hozzá, belső lángolása magával ragadott. Ez a tűz hajt azóta is. Egyszer kibeszélős hangulatban volt, inkább hallgatta az embert, figyelt ránk, de két fontosat említett. Szerelmes volt egykori egyetemi tanárába, a vőlegényét elveszette, utána nem ment férjhez. Ezután bocsánatot kért tőlem, hogy nem a való életre nevelt bennünket, hanem a követendő ideákat követelte meg tőlünk. Ezért nehezen visszük valamire.
Jó barátnője volt Horváth János irodalomtörténész feleségének, Erzsébet asszonynak. Első könyvemet, a LoveJoe-t 1996-ban elküldte véleményezésre hozzá.
Június közepén megérkezett a válasz. Idézem: Nem nőíró, író. A nőnek csak köszönhet a mű, mélységet, őszinteséget. Kemény író. Az olvasó nem csak szemlélő, hanem gondolkodó, újrateremtő társ. A könyv jó!
A mennyekben éreztem magam.
Gonda Júlia tanárnő a gimnáziumban az érettségiig tanított magyarra. Sőt színházra, versmondásra, igazmondásra... Harmad évesek lehettünk, amikor megjelent a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról bakelit lemezen. Behozta az órára, meghallgattuk, megbeszéltük.
Később a Maros-parton együtt olvastuk az Élet és Irodalmat, az ő inspirációjára évtizedekig írhattam riportokat az ÉS-be. Érzékenysége, empátiája tanítható volna, ha egyáltalán az ilyesmi lehetséges. Most szembe dicsérem, hisz naponta tudom a Fb-ról, mi történik vele.
Az érettségi ballagótarisznyámba a fentieket kaptam ajándékba, melyek fénye örök.
----
utóirat:
épp tegnap este (is?) kérdezte unokám, hogy milyen tanár voltam...
talán ez is egy adalék lehetne=?)
amúgy egy másik , más osztályból, évfolyamból való tanitvnyom is, használta ezt a jelzőt "empatikus" ("érzékeny"... minapi levelében rám...
erre büszke vagypk, és ha már ketten is mondjék, el kéne könyvelnem igaznak....
