ezúttal a korona szalontermében voltunk, majd elájultam a pompától...
az ásványvizek sorfala meg is sokallotta, mert dominószerűen nagy csattanással ledőlt...
Madáchról hallottunk Bogolitól
meg egy naplóismertetést (18-81)
meg egy közvetett dániai élménybeszámolót ott hadifogoly nagyapáról..(
Bogoli csapongó előadásán szorgalmasan jegyzeteltem (próbáltam), mert sokban inspirált, eszembe juttatott sokmindent (ez előadás után meg is beszéltünk, mondta miért nem szólaltam fel...miért? miért? )
pl amikor arról beszélt, hogy az egyén egy adott korszakban nem független tőle, a kor úszója, nem vezére ("Nem a kakas szavára kezd virradni, de a kakas kiált , merthogy virrad")
eszembe jutottak Simone de Beauvoirtól meghatározó olvasmányélményeim (egy adott korszakban): A kor hatalma, ill A körülménynek hatalma...
meg - a most nekem aktuális - családfa-emlékezet lelki tartalma, s hogy nincs rajtunk kivül a történelem )Mit elég frappánsan mostanában úgy is fogalmaztam meg, hogy mi vagyunk a történelem
többször idézte Pauler Ákost, akinek a nevével apám filozófiai-logikhi tanulmányában találkoztam, s bosszantott is, mert számomra ismeretlen volt, miért is foglalkozik vele... Hát csak én voltam tájékozatlan-tudatlan...(?) Schopenhauer meg Kantegelről nem is beszélve)persze már ismerősök voltak!
na meg a befejezés válaszmondata küzdj és bizva bizzál - ami elmaradt azon az emlékezetes szolnoki vendégelőadáson, mit Pál Isti rendezett... megfagyott a levegő, mindenki várt, Ádám-Éva gyerekpárként háttal nekünk a szinpadon kézen fogva, felnézve, várt. de a biztatás elmaradt... (jogosan is, ha belegondolok)
nomeg , az is eszembe jutott, hogy unokám azért várta nagyon a 10. szülinapját, mert azt kérte rá ajándékul, s hogy végre elolvashassa (meg is történt egy nap alatt)
jelenséggé lett egy régi katona civil naplóbemutatója...
megható, ahogy ismerősom egyébként még ált iskolából, rátalált apja kézzel írott naplóira a padláson (a háborúst már nagy sikerrel bemutatatták, még Doberdóban is, olaszra forditva
ez egy civil napló, de benne vannak a nagy történelmi események, Makón, s ahogy a háborús témák lelkes szakértője a volt múzeumig Halmágyi bemutatta..gazdag vetített képekben is, mit igyekeztem fotózni, de szerencsére rákerült olykor a lelkes ismertető :)
szólt többek közt a régi neológ templomunkról is (mit nem 64ben, hanem 65-ben bontottak le, javitottam (ő akkor a gimiablakból látta, én meg a szegedi egyetemről szerencsémre NEM
megemlitette, hogy valamikor "besurrant" (ezt rosszallottam, mondván is neki, nem kellett volna, nyugodtan beléphetett volna) de amiket mondott elragadtatva a templomól, az egyezett az én emlékeimmel, gyönyörű volt...a kupola, az arany csillagok a kék alapon
.... harmadik előadó lányom egykoron iskolatársa, a szintén elkerülő Szabó Erika volt:
nagyapja Dániában volt hadifogoly, s bár jószerivel csak egy fénykép maradt erről, hátoldalán a dán helységnévvel- kutatott utána s egy könyvet talált is ahol erről volt szó....(a dánok viszonylagos vendégszeretetéről)
és rutinosan mindenki ősei örökségének őrzésére szólitott fel (nyilt kapukat döngetve)
Pálné vezetőnk kicsit izgatottan, elfogódottan beszélt - lehet hogy az ünnepi forma miatt?
jövő hónapban 35 éves fennállást ünneplünk (én nem rég vagyok csak jelen, de nem bántam megI
és az évi Hiradót is ismertetik, amiben azt hiszem most az én irásom is benne lesz., épp családi örökségről, nevesebb ősökről (igaz Móra és Tömörkény kapcsán)
