január végén volt a 90. születésnapja az egyetlen tanáromnak, aki még él, és aki majd' 30 évig kolleganőm is volt a gimiben...
a "hivatal" (tévésekkel) végre eljutott hozzá
igaz, a lánykori vezetéknevét eltévesztették, és a narrátor, mindenki Böbi(ke)(vagy Böbe) nénijét Erzsike néninek titulálta...
de annyi baj legyen.. (?)
Isten éltesse!
mikor hosszú-hosszú boldog életet kivánt a polgármesterasszony, kedvesen közbeszólt , hogy ennél hosszabb már nem nagyon lehet....?
(pedig épp a napokban tapasztalhattuk a 92 éves Vitray új-élet kezdését ... tehát nagyon is lehet!
nekem történelmet tanitott.a gimnáziumban négy éven át
pontosan, szépen... ("ahogy a csillag megy az égen" ) adta elő mindig a témát, zökkenőmentesen, szabatosan... gyönyörű betűkkel írta a táblára lényegkiemelő vázlatait,(tehette nyugodtan a hátatforditást az osztálynak, soha egy pisszegés nem volt) és korrektül feleltetett...ja, és mindig nyugalom volt az óráin
később logikát is tanított (emlékszem egyszer azzal kezdte az órát, hogy megkérdezte tőlünk, mi a fogalom, s én szellemesnek hive magam azt feleltem rá, hogy fogalmam sincs róla...)
mikor született első lánya, meglátogattuk páran az osztályból a "babával"... emlékszem , Mózes.kosárban volt, persze mi meg voltunk illetődve
(tragédia történt, később, meghalt ez a "kisbaba," igaz akkor már ő is tanitott a gimiben, két fiú anyja volt, küzdött az életéért - megható, erről számot adó, blogjában is izgulhattunk vele, de nem sikerült leküzdeni (később Ausztráliában élő másik lányuk is elment... nagy kettős tragédia volt ez, de vigasz a három unoka, illetve a körbeszeretett pici dédunoka )
Böbike elég szigorú volt de következetes, igazságos és soha semmi csorba nem eshetett jól kiérdemelt tekintélyén
kolleganőm lett később, én nagyon nehezen tudtam átvészelni azt a szakadékot ami akkoriban diák és tanár közt volt, ámbár csak 10 év..
emlékszem mennyire nehezemre esett tegezni pl (bár mostanában látom, minden találkozón felajánlja,s korábban is már minden leérettségizettnek a tegezést)
mikor kezdtem tanitani, akkoriban épült fel a Juhász Gy középiskola, ahova renoválás közben költözött a gimi, s fura módon akkor választották szét a tantestületet két részre, a visszaköltözés előtt, én mentem a gimibe, de a fiatalok maradtak az új iskolában. Ebből állt elő az a helyzet, hogy köztünk nem is voltak más tanárok a gimiben, ez a 10 év hiátus persze végig és érezhetően megmaradt (úgy is hogy kissé magányos is voltam a tanáriban kortárs kollegák hiján - később a jövő fiatalabbakhoz csatlakoztam...nade most nem rólam akarok irni..)
pár év elteltével már nem ültünk olyan közel a tanáriban, ahol végül is sikerült közelebb kerülni....Böbike, az igazgatóhelyettesi irodába költözött...
mostanában érettségi találkozókon találkozunk mi is... olyan osztályokén amiben én is tanitottam, és engem is meghívnak, az of mellett...
(sajnos nekünk az a rossz szokásunk, hogy a találkozókra nem igen hivtuk meg tanárainkat, újabban már találkozót se tartunk, nagy kár....)nagy veszteség, az is hogy nem hivtuk meg tanárainkat... csak aláhúzza árvaságunkat
a facebook oldalamon megosztottam a polgármesterasszonynál feltett hivatalos fotókat
s alatta özönlöttek a jókivánságok, a szeretet (főleg a tanitványoké) amihez én is csak csatlakozni tudok tiszta szivvel!
