körülményes úton jutottam el egy - nagyon megérte - könyvbemutatóra
lányomtól kaptam egy levelet, amiben elküldte a neki küldött levelét egy dr K Flóra tanár ismerőséTŐL (még egyetemről ismeri), hogy szóljon az anyukájának (mármint nekem )erről az eseményről, mert érdekelni szokott az ilyen....
hát igy mentem el, a reformátusokhoz, egy irodahelyiségükbe? de szerencsére nyitva volt az ajtó a templom mögött, odataláltam, mintha régen abban a házban jártam volna, minthogy ott lakott a református pap, lánya, aki jó oszt társam volt....
nos Visky András volt a szerző (akiről én korábban nem hallottam, én bűnöm) de lányom mondta, hogy feltétlen menjek le "rá", mert nagyon jó .... (ő ki irót nem ismer?!)
hát persze el is mentem és bár nem volt nyilvánosan meghirdetve az esemény, sok ismerőst is láttam, civil és valószínű reformátusokat, és aminek külön örültem, tele volt volt tanítványaimmal a ref iskola (Juhász Gyula gimn) tanári kara, köztük a mellém ült J. Judit kiváló magyaros volt, most magyar tanár, gondolom kiváló, meg P Szilvi!
később találkozásunk örömében le is fotóztam őket (a mosoly nekem szól:)
háttérben D. Pál a szervező Szépiróktól, lányom révén ő is ismerős, üdvözölt is, váltottunk pár szót a régi szép idők nyomán...
és már otthon vetem észre, hogy az iró ezt dedikálta a megvásárolt (kihagyhatatlan) könyvembe, hogy szeretettel találkozásunk örömével...
és valóban "találkozás" volt, egy csomó érintkezési ponttal....
mert ugyebár minket is "kitelepítettek" (alias deportáltak) . minket is marhavagonban, (emlékszik hogy nagyon szomjas volt és anyja sirt) ha nem is akkor(hanem előbb) és máshova...
őt két évesen, engem másfél évesen....
de ö visszakapta az apját legalább 8 évesen (ha csak a hangjáról is ism meg), én nem kaptam vissza...sose...azóta is őt keresem...
(említettem is neki - mint ahogy ő is 20 évig írta ezt a könyvet...)hogy én is legalább 20 éve írom apám könyvét, buzdított is hogy feltétlen írjam MEG)
a könyv hátsó borítóján látszik a kisgyerekkori személyi lapja, hogy ellenforradalmár (hm)
az enyémen csak az lehetett. hogy ZSIDÓ
micsoda ellenségek is voltunk mi másfél-két évesen!!!! hm...
nagyon érdekes a könyv, ahogy benne van a mai felnőtt nézőpontja, de az akkori gyerek is - olykor egy mondatban
(AZT HISZEM A GYEREKKORRÓL IRT EMLÉKCSEREPEIM" HASONLÓAK)
persze tele fikcióval, amit egyáltalán nem tart alacsonyrendűnek (tán ideje lenne nekem se ennyire ódzkodni tőle),de valójában ki is terjeszti az egész történelem felfogásunkra, máshol meg azt mondta, hogy a történet váltja meg a megváltatlan történelmet (elgondolkodtató ez is!)
boldog könyvet akart írni, elfogadva azt az életet, ami úgy zajlott le, ahogy (ez is egyfajta szabadság - ami a legfontosabb neki!(emlit is egy történetet, mi szerint 4 lépés egy cella de a benn lakó ha mindig csak 3-t lép,,,, igy szabad)
tulajdonképpen bibliai a forma - szakaszos - számozott..bárhol olvasható (erről meg s gyözödtem még j könyvéből) (E.P. Márk történetére emlékeztetett engem, amit el is árulva neki, felcsillanó szemmel hallgatta, s mondta imádja és nem véletlen a hasonlóság!)
anyja egyébként mindig a bibliából olvasott, és ő ott is érezte magát ("a biblia volt az otthonunk") s előtte a nagy viz a Duna alias a Vörös tenger, aminek várta a szétnyilását, a szabadulást...ugyanugy mint a zsidók Egyiptomból menekülve
egyébként is az isteni jelenlét erősebb volt számára, konkrétabb, mint apja (hiánya) - az istenfigura valóságosabb. - szeretetteljes de tehetetlennek tűnő!
(A Hol vagy Istenre a válasz mindenütt, de pont itt miért nem...?!)
végül feltett Flóra egy félig provokativnak szánt kérdést
hogy lesz e könyvnek utánja (finoman utalva Adornora - névtelenül -aki szerint ugyebár Auschwitz után (ezt se mondta ki) -de az értő tudta...) lehet-e verset irni....
a válasz, hogy írja külön anyja történetét 70es 80as években
(újabb találkozásunk Naplótöredékek anyámról-ra gondolva!).
s majd a trilógia harmadik részeként a lehallgatásaikról... (reméljük lesz újabb 20 éve rá)
muszáj irni, folytatni....már e könyv 5. kiadását nyomják, és sokan igy köszönik meg amit irt, hogy azt mondják, köszönjük, hogy megirta a könyvÜNKET!!! (valóban, kicsit, máris én is igy érzem)
szóba jött még Szűcs Teriék könyve is ennek kapcsán a mondd el ...az el KELL mesélni jegyében...
(mi nekünk , zsidóknak nagyon ismerős, pláne pészach körül :)
meg is kérdeztem konkrétabban miröl is van szó, mert hátul ülve nem értettem,
utalt a mondásra még, mint parancsra, amire nagyon helyeseltem látta, hogy "látom" , én meg láttam,a hogy lát...:):)
a DELTAI HAGGADÁRÓL van szó. utána nézek! (haggada egyébként pészachi- széderi
könyvünk), meg irt a Teri felejtésről illetve az emlékezésről is...
summa summárum kikerülhetetlen megírni ezeket a történeteket - kiderült
a történelem alulnézetből is értékes
benne a lelkünk , s könnyít a lelkünkön....
