régi ismerős arc nézett rám valamelyik nap a fb-on:
régi egyetemi társam rakta fel, akinek nagynénje volt és sokat köszönhet neki):"Drága Klári nénimnek (Kollár Pálné)ma van halálának 56 .évfordulója és 56 éves korában súlyos betegségben távozott az élők sorából. Ő zongoratanár volt, és férje hirtelen halála után a Szegedi Konzi igazgatójakênt tevékenykedett Egész életét családjának és tanítványainak áldozta. Sok zongoratanárt és zongoraművészt nevelt. Én kaptam tőle ajándékul a zene szeretetét, így boldogabb lett az életem .Neki köszőnhetem ,hogy tanár lettem. Örőkké velem és bennem él. Emléke örök legyen a zeneszerető emberek lelkében"
nekem igazgatónőm volt a szegedi zenekonzervatóriumban (akkori hivatalos nevén Zeneművészeti Szakiskolába)
1958 és 60 között, mikor második és harmadikos gimnazista voltam, (Makón- és nem a konzi testvériskolájában , a szegedi Tömörkényben - a bejárás minden nehézségével)
ö vett fel, emlékszem szép szigorúságára, Gábor nénire testált (ő zongorát tanitott), aki már hajlott korú és kissé szórakozott volt , néha el is bóbiskolt az órámon (mit a vége felé , hogy nehezen mozgott, a lakásán, a Korányi rakparton tartott, nem is a konzi épületében). és szégyenkezve vallom be, hogy mikor nem tudtam eleget gyakorolni, ugyanazzal a darabbal álltam elő, mint előző órán (nem vette észre...) Fölöttébb izgatta rég eladósorban lévő kémikus fia húzódó nősülése, és egy makói eladósorban levő, orvos )(zsidó) lány felől érdeklődött nálam , később mindketten megházasodtak,, máshoz, de nem is erről akarok beszélni (milyen pletykás is lettem! :)
hanem Kollár Pálnéról,-
bár nem volt szoros kapcsolatom vele, a vizsgáimon természetesen, a bizottság tagjaként jelen volt az amúgy üres teremben
jelest kaptam első évben (Gábor néni szerint tévedésből, meg Drovzak Humoreszkjét jutalomkottaként, amit személyesen nem tudtam átvenni az évzárón, gimnáziumi (főfoglalkozásbeli) elfoglaltságaim, miatt, másik évben már csak jó volt az indexemben, harmadik éven meg- örökre el is maradt - mert negyediben az érettségire való készülés miatt egy év kihagyást kértem, halasztottam...de mivel felvettek a bölcsészkarra, végleg kimaradtam (az meg se fordult a fejemben, hogy szegedi lakosként (kollegistaként) immár folytathattam volna a hegedűt is(?) - hiába jött a hivatalos levél a felszólitással a konziból, a folytatásra, mindössze az egyetemi énekkar tagjaként folytattam a "zenélést", hogy úgy mondjam...
nade Kollár Pálné,
azt hiszem egyetlen egyszer szólitott meg a konzi folyosóján, vagy behivott magához? , már nem is tudom.... s akkor is dorgálva, hogy miért nem veszek aktívabban részt az iskola életébens,s nem jövök hangversenyekre, és rögtön felszólitott arra, hogy a hires orosz csellista, Daniel Safran, vendégjátékára jöjjek be akkor hét végén (sajnos nem mentemí!Ö)
Danel Safran...
de nem felejtettem el a nevét, s most rékerestem a googlon, az akkori fotójára is emlékezve
sajnálom, hogy szegényebb lettem az ő konzibeli koncertjével (s azóta mennyi mindennel...)
érdekes módon Kollár Pálné neve számomra összemosódott az övével... hivó szóként,,,
képek- szavak, kósza emlékek a múltból
***
"Daniels Safran zsidó származású , (Kollárné is)...orosz csellóművész: 1923 Szentpétervár - 1997 február 7 Moszkva)"
"Az 1950-es évek végétől a KGB által felügyelt művészek elit köréhez tartozott, és csak alkalmanként adhatott koncerteket Nyugaton és Távol-Keleten, ezért a keleti blokkon kívül viszonylag kevéssé ismerték"
az én esetem, az elszalasztott koncert, pont ekkoriban volt!....
