megvolt a "prezentáció"...
már idő előtt ide érkeztem a Bálint Sándor terem elé
és nyitva a TIK felé pont a 56-os emlékműre)
Persze hogy ide mentem másodjára, mert előbb azért lepakoltam , mert nem soká jöttek nyitni a termet -meg jött egy mintegy 4-5 ember, akikről kiderült, hogy főleg kisérók, fogadták őket, majd felém fordulva legyintett a fogadónő, á én is kisérő, na nem, korom ellenére előadó! -tiltakoztam, szabadkozott, hogy nem ismerhet mindenkit,(nem is kell, csak tapintatosabbnak lehet lenni) semmi baj, de azért nem esett valami jól ez a lekezelés...nadehát a terem névadója is tanitott! matuzsálemként mit ugrálok?
kicsi a terem, felajánlott egy másikat is, az előadóknak, de nem éltem vele, az első sorban már megtaláltam papiron a nevem, odapakoltam, s rohantam le a kávézóba (3, 50 a kávé csak egyébként! igaz , langyos volt)
ripsz ripsz hamar elkezdődött a "buli" , meg is telt a terem fokozatosan, kis késésekkel
a tanszékvezető aranyosan bevezetett, semmi konkrétum, s az is kiderült hogy mindenki egyformán dijazott (8 pályázójuk volt)
kaptunk 4 testhez álló könyvet (én két zsidó tárgyút is) nomeg egy oklevelet
s aztán kezdődhetett a lényeg, a szigorúan 7perc bemutatás
azt hiszem félreértettem a dolgokat, elég lett volna a munkám módszertanát, forrásokat, stb ismertetni(?)
úgy hadartam mint a motolla, a szgépes perezentációm fölött, de hát az én burjánzó, még mindig barokkos stilusom, túllépett volna a 7 percen
ha nem szól be a kedves A Vivien (ki ennek az egésznek a szervezője) de makói eredetű, hogy lejárt az időm
épp mondat közben
épp Pap Róbert zsidótanácsi elnökségéről kezdtem volna beszélni, 1944-től...
mondtam is, hogy jókor kell abbahagynom , mert a holokauszt áldozatok következnének, s elbőgtem volna magam ..ha sor is kerül rájuk (igy őket jótékonyan kihagytam, azaz átugrottam, csapjuk be a világot legalább, tegyük semmissé a szörnyűségeket, volt elég előbb is...l. a szeniczei mártir ősünk pl. 1739-ből))
de azért mondhattam egy két előremutató záró mondatot
az utolsó azt hiszem, az unokámról szólt, hogy mikor megláttam a kapedlijében s rákérdeztem, miért, ő azt mondta magátólértetődően mert zsidó vagyok, erre én, itt és most, elsóhajtottam, adja ég hogy sose legyen bántódása emiatt
(végül is az áldozatiságról volt szó, a Bakok ról (rólunk) - mit már megúntunk!)
felcsattant a taps, elég intenzíven, amin meglepődtem, de lehet, hogy annak szólt, hogy végre befejeztem.... szónoklatom...
végighallgattam mindenkit becsülettel (és érdeklődéssel is)
de az előadások utáni filmvetitésról eliszkoltam (folkhorror volt. nem az én műfajom )Viszont jöttek helyembe sokan, még makói múzeumi néprajzosok is rám köszöntek
---
máshova mentem : az iirodalmi tanaszékre, érdekes (nekem való) előadásokat hallgatni,de arról majd máskor irok
