Ez a január tényleg egy évnek tűnt! Valahogy közössé vált ez az élmény, mert az egész instám ilyen és ehhez hasonló üzenetekkel és mémekkel volt tele az utóbbi hetekben. Elkezdődött az év, számvetéssel és különböző célok kijelölésével, már ebbe el lehetett bukni, főleg anyaként, vagy azért mert intézménybe ment a gyerek és az ember otthon találta magát egymaga a nagy céljaival és fogadalmaival, vagy mert nem ment intézménybe
és hiába az új év, semmi nem változott. Teljesen felesleges tervezni, az én évem például kb múlt hét végén kezdődött el úgy igazán és ki tudja, meddig fog tartani. Ha nem én vagyok beteg, akkor a gyerekem az, ha kijön az egyikből, beleesik a másikba. Tök mindegy, milyen évet írunk, ebben semmi újdonság nincs. Az egyetlen újdonság az volt, hogy ráláttam, mennyire nehezen viselem a kiszolgáltatottságot. Amikor már kiláttam az önsajnáltató mocsárból, akkor Turi Tímea verseit olvastam. Sokszor, egyfolytában, egymás után, össze-vissza fellapozva és megtartottak ezek a versek. 2017-ben beszélgettünk először a verseiről egy Könyvfesztiválon, akkor még csak azt éreztem, hogy ezek nagyon jó versek, de a témájával egyáltalán nem tudtam kapcsolódni. Miután anya lettem, megjelent Timi negyedik kötete és én újra elővettem az összeset és rongyosra olvastam őket. A versei elmesélik a nők elmesélhetetlen történeteit, a próbafülke fényében jobban látszódó szőrszálakról, az idő múlásáról és a szerepeink folyamatos változásáról, a családról mint döntésről, nők táskáiról és naplóiról, szeretetről és szorongásról, hogy a szerelem múlásával még mindig összeköt a lakáshitel, hogy hány ember kell a szerelemhez, szülésről és oxitocinról, imádságról, a hit és a vélemény összekavarodásáról, magányról, öregedésről, láthatatlan munkáról, lemorzsolódó baráti társaságról. Meg a játszótérről, “Ahol nincs más szerep, mint várni”, játszótéren idegen apákról és arról a pillanatról, amikor a felnőtt gyerek anyja visszaül a játszótér padjára nosztalgiázni. Mert lesz majd ilyen és ez sokat segített a januári állapotomon! Turi Tímea csodálatos szerkesztő, számos Magvetős regény születésén dolgozik évek óta, de csodálatos költő is, nagyon szeretném, ha minél többen olvasnátok őt!"
Lányom egyszer valami olyasmit nyilatkozott, hogy egyetlen célja lehet a versirással , segiten (élni)
