Beszélgetőtársa szerint azonban ezek nem kommentárok és nem kommentek, ráadásul a költő igyekszik a versekben kiépíteni a távolságot önmaga és a kommentált dolog között, és talán ez a legfontosabb, amikor véleményt formálunk, hangzott el. 

Beszélgettek még arról, hogy a versekben nem kevés az önkritika, és mintha egyfajta reakció is lenne az új versgyűjtemény a korábbi Ezt is el című kötet beszédmódjára. Erdős Virág maga olvasott fel verseiből, melyek a nyár eleji napsütésben, a sziget vidám alapzaja mellett is szíven ütötték az embert. A kiválasztott versekben a háborús metaforák uralkodtak, ami nem véletlen, hiszen, ahogy a szerző mondja „a háború beszivárgott a költői létezésünkbe is”. Kiderült még, hogy a harsány, zöld-lila borítón nem virágokat, hanem valójában egy szemeteslapátot látunk összesöpört muskátliszirmokkal.