mégiscsak haza kellett rohannom, fél 4 körül, de vissza is értem 4 előtt 2 perccel a szecesszió kezdésére, de persze már az első sorba nem ülhettem, azt mindig megrohamozzák,  igy beültem az utolsóba , s onnan fotóztam... senkit se zavarva (időnként felállva)

csendesen bevallom, hogy kicsit untam

bár a szecessziót nagyon kedvelem!

eszembe jutott , hogy láttam is Klimtet élőben a Szépművészetiben nem rég, meg Mousha képekkel teli falinaptárt kaptam egyik évben lányomtól, de amit szépsége miatt ma is használok

(érdekes, hogy egész oldalt ülő barátnőm küldött két Klimt képet messingeren, csodálkoztam is hogy abból a látószögből milyen jók a fotók, de kiderült, hogy Bécsben fotózta december 21-én)

de a bútorok (sőt részben is az épületek annyira nem tudtak magukkal ragadni)

láttam egy szecessziósnak nevezett ebédlőszekrényt, ami megszólalásig hasonlitott a mi ónémetnek modott

ebdédlőszekrényünkre (trümőval)

nomeg a tonett bútorok is tetszettek, ezek egész "normálisok" s amellett szépek

de azért előadónknak azt a záró mondatát nem tudom hova tenni, hogy "remélem, mindenkinek van ottjon egy tonett széke" (mielőtt pedig azt is közölte, hogy milyen drgák (lettek)

(nekem nincs, akkor nem is vagyok "ember"?:)

(viszotn vannak rokoko foteleim, székeim, igaz, omladouzóban)

A lenyirbált hajam is mintha szecessziósan kanyarogna

jobb is sapka alá tüntetni :)

(lIFTBEN)