Meghalt Mécs Károly, 90. évében, Budapesten de számomra mindig az a fiatal szegedi színész maradt, aki kezdős egyetemista korom aktuális szinészragjongásának tárgya...

a Kis szinházban láttam először, függönyön kívül is,  valami akkor mai, jelentéktelen szerepben, de már akkor megdobogtatta a szivemet... a napokban egy fiók mélyén találtam is egy kézzel írt levelet, amit neki irtam, persze hogy nem küldtem el ( stilusgyakorlatok...érzelmi gyakorlatok...)

Később láttam a Romeó és Juliában Romeóként Pap Évával, épp akkor, amikor egy szerencsétlen mozdulat miatt felborut egy kandelláber, ami meggyújtotta a Julia ravatalát, de hamar túllettek a veszélyen

az én szivem se "lángolt" már akkor annyira, úgy rémlik 

de emlékszem még arra, mikor egyszer követtük szobatársaimmal az utcán az állomás felé (aztán ráuntunk)

meg egyszer nem is a hátát láttam, civilben, hanem szemben ült a Virág cuki teraszán, nézelődött(!), miközben (ugyancsak dobogó szivvel) elmentem előtte

meg láttuk mikor annak az asszonynak  a nagy kapuját nyitotta ki , a mai nagy áruház nellettit.akivel együtt élt , a pletyka szerint, ( hát nem is tetszett nekünk, a dolog, egy nála idősebb asszony volt - bocs a pletykáért, ő volt L Gy anyukája, hát tényleg afféle nevelő apja lett volna, érthetetlen, is, hogy Gy bánatára miért is nem vállalta fel ezt utólag, miért is szakitott meg minden kapcsolatot vele.(?) de ez nem ránk tartozik,s különben is ő egész életében elzárkózott, pláne a bulvár elől, szinte csak a szinészi munkájának élt, ... nekem amúgy is fájó emlék ez a vonatkozás, a nagyapa, a nő apja, volt az a orvosprof, aki megoperálta (volna) a nagynénémet de már későn, és aki közöte velem halálhirét egy nappal előtte)

Halál...

Elkerülhetetlen

Erzsi német hetvenesetvenes éveiben érte

Mécs Károlyról azt irják, hogy hosszan tartó, súlyos de méltóséggal viselt betegség után

de mondom, előttem még mindig az a fiatal, szép arcú, szóke, göndör de rendezett hajú  csodálatos ifju szinész...aki levett (bennünket) egy ideig a lábunkról....

olvasom a nekrológokat, milyen gazdag szinszi élet, mennyi kitüntetés - bár szem elől tévesztettem

 (ki is szoritotta egy időre más)

Azért emlékezetes filmszerepe volt számomra is a Noszty fiúban, az Esős vasárnapban

sajnos szinházban nem is láttam, bár sokban játszott (irják még németül és franciául is)

igazán művelt,szinész volt, és méltóságteljes nem csak a betegségében egész életében, habitusával, életvitelével...

S visszatérve a szegedi kezdetekre, olvasom most a szegedi újságírónál, Hollósi  Zsoltnál, hogy ő is szerette Szegedet , 2 év alatt, mig vott  , a szive csücske lett...(ahogy nekünk is - ő)