„Mennyit imádkoztam, hogy legalább a kilencvenes évek iránt / Ne támadjon nosztalgia senki szívében.”, írta Térey János még 2019-ben, egyik utolsó, még életében megjelent, Kilencvenes évek című versében. Ez a kívánság annyiszor eszembe jut, annál is inkább, mert a 2020-as évekből egyértelműen látszik: a kilencvenes évek igenis visszasírt aranykor lehetett. Amikor Pál Sándor Attila először mutatta meg gazdag válogatását Esterházy Péter interjúiból, ez volt az egyik első dolog, ami feltűnt. Noha a Vanni van válogatott beszélgetései 1982-től 2016-ig tartanak, az a bizalom, ahogy a kilencvenes években a közös dolgainkat megvitatni reméltük, akkor is csodálatos, ha ma már naivnak tetszik. (Ne most legyen igazunk!) A kötetbe végül tizenkilenc beszélgetést válogattunk, köztük szerepel egy az 1995-ös soproni könyvhéten készült páros interjú: Martos Gábor Esterházy Péter mellett Morcsányi Gézát is kérdezte, a Magvető akkor frissen kinevezett igazgatóját. Martos Gábortól kaptuk ezt a csodás dokumentumértékűvé vált fotót a beszélgetésről,t

nem is kommentálnám semmivel, pedig önmagában csak a spontán egyencsíkos ingek megérdemelnének egy litániát.