80 éve költözhettünk (költöztethettek) a gettóba!

hozzám került az a bőröndös képem, évtizedek múltán, aminek hátlapján a dátum 1944, május 24, (meg a nevem sic. Gonda Julika), de én a gettóba költözésünkhöz kötöm. A kép keletkezéséről közelebbit nem tudok (anyu egykori munkatársának a lánya küldte be a gimibe, mikor már tanítottam)

szimbólum lett

kis gyerek nagy bőrönddel, nagy teherrel... mit azóta is cipel(?)

most olvasom Orvos-Tóth Noémi könyvét: az Örökölt sors-ot

abban az áll, hogy (epi)genetikusan nem csak azok az emberek érezhetik sejtjeikben az üldöztetés nyomait (traumáját),, akik átélték. hanem utódaik is....de hát én magam átéltem, ha nem is emlékszem rá , méghozzá a legfogékonyabb időmben másfél és kér és fél évem között.

de lányom pl el se meri olvasni egy ideje már a könyvet, fél attól, hogy mik derülhetnének ki rá nézve (is)?

(unokámról nem is beszélve!)

no az én esetemben is századokra visszamenően találhatok traumára okot... (mondjuk Bak Mózes zsidóbíró ősöm , Seniczén 1739ben, sávuotkor!,  mártirhalált halt

semmi nem évül el

s mit számít hogy csak pár éve tudok róla

ha a sejtjeim eleve tudták, tudják

N. szerint jó megfogalmazni, feldolgozni ezeket  a sokáig bár tudattalan nyomokat, jobb tudni, hogy mitől is félünk, mint tárgytalanul szorongani. - tudjuk rég.  mégha már nincs is meg az ok. De tényleg nincs meg?

először nem molinókat akartak csinálni a gettó bejárati színhelyén, hanem üvegszekrénybe zsidó tárgyi emlékeket kirakni, de rongálástól félve, molinó lett belőlük (belőlem is egy) azt állítják ki 22én este pár órára, majd bekerül tető alá a Hagymaházba...vajon miért? 

--- belesodródtam az emlékezésekbe, mert nem lehetett nem...

(bár a mottója sehogyse illik rám: "Szomszédaink voltak!" (voltak? még vagyokI

majd meglátjuk, hogy élem túl ezeket , ha már a 80 év előttieket sikerült...