kiállitanak...   miközben egy molino elkészitése van folyamatban rólam, (mint még holokauszttúlélőről), a szegedi TIKben ki vagyok állitva pár napja (s még pár napig) festményként elgondolkodtatóak ezek a "lenyomatok",s hogy mennyire nem (egészen) mi vagyunk, bár nem is lehetünk... persze…

 ülök a csendes dobogós teraszon a kávémmal, mellettem lévő asztalnál egy anya fagyizik a kislányával...     hirtelen egy nagy feldübörgásre ijedek meg   mondom is, demegijedtem mondja a szomszéd nő , hogy ő is de a kislány nem, ő már iskolás ugyanis - mondja persze kiderül, hogy nem…

ülök az emlékjelnél, a félnapon, közben látom egy édes kis gyerek a kis biciklijével nem akar a rendes úton anyja után menni, hanem csakis az emlékjel hatágú csillagának a peremén, ami elég keskeny, óvatosnak kell lennie, hogy le ne csússzon róla...de annyira tetszik neki, hogy többször is megteszi…

egy csendes ünnepelőtti délelőtt finoman koppintanak az ajtódon és mire kiérsz nyomát se látod, az angyalnak...azaz dehogynem egy szép, masnis-fenyős csomagot az ajtódhoz illesztve.     igen, azt a festményt amit rólad, két fotó: egy gyerek - meg egy öreg-.) alapján készitett...az az…