kiállitanak...

miközben egy molino elkészitése van folyamatban rólam, (mint még holokauszttúlélőről), a szegedi TIKben ki vagyok állitva pár napja (s még pár napig) festményként

elgondolkodtatóak ezek a "lenyomatok",s hogy mennyire nem (egészen) mi vagyunk, bár nem is lehetünk...

persze minden nem férhet rá egy molinora,,

de a festmény még inkább elgondolkodtat

ugyanis félre is érthető

én vagyok rajta két változatban : gyerekként és öreg(ebben)-ként

s köztü(nk) apám emléke lebeg, szimbolikusan, ott egy fehér kála, meg a neve héberül, meg most láttam csak  legfelül a lelke( mint egy madár vagy mi? - figyelmeztetett az alkotó)

zavarba hozó, szó szerint zavar-ba

mindez akkor derült ki igazán, amikor visszakérte a festményét  a kiállitásra, azzal a kéréssel, hogy adjak neki cimet   

képtelenség! (bár cim nélkül legalább annyira ott a többértelműség és a félreérthetőség esélye)

végül a cim szerintem tovább is fokozta a zavart (lányom adta, s én hajlamos vagyok újabban mindent elfogadni ami tőle jön: "az emlékezés mécsese"ett...csak hogy nem egyértelmű., hogy kiért ég a mécses)

egy ismerősöm  miatt "gurultam be" . aki pedig író, a lánya meg művészettörténész, tehát ő se teljesen laikus , aki egyértelműnek vette, hogy lányom és az anyja van a képen!

Brrrr.....

Nem is folytatom

)a cimet el kell felejteni, az egyébként csodás!  kép meg élje csak a saját autonóm életét)

látom sokan érdeklődtek iránta a kiállitáson: