egy csendes ünnepelőtti délelőtt finoman koppintanak az ajtódon és mire kiérsz nyomát se látod, az angyalnak...azaz dehogynem egy szép, masnis-fenyős csomagot az ajtódhoz illesztve.

igen, azt a festményt amit rólad, két fotó: egy gyerek - meg egy öreg-.) alapján készitett...az az angyal...és amire becsempészte apád emlékét is, nem csak a mécsest tartó kézben, hanem szellemében, a virágban, a (héber)feliratban.... a tekintetben, a múlttal összekapcsoló kacskaringó, költői  vonalakban

amit mér egy ideje halasztottál átvenni, te, nála, hát helyedbe hozta ilyen varázslatos körülmények között

hogy még csak meg se köszönhesd neki, személyesen - ahogy ez a vallásos zsidóknál szokás is...

igy most teszem, könnyes szemekkel...

a festmény szebb, életesebb, mint a fotó róla, mit már régebben megismertem......(az volt az első döbbenet...)

méltó helyet kell keritenem neki

a hátlapján benne van Tim portréja is... annak is...vagy majd neki elküldeni,

ó ha én is értenék ezekhez az angyali örömokozásokhoz!)