Reményik Sándort a felfedezett saját költőmnek érzem...
nem tanultam és nem is tanítottam soha!
ezen el is csodálkoztam, valami miatt (ideológiai okokból?) kimaradt..1890-1941ig élt, Erdélyben, Költőfejedelmének nevezik (?)
annál inkább megörültem neki, kissé elavultnak tűnt ugyan a megfogalmazása (de csak nagyon kicsit) de ami a fő: szinte azonos gondolatokat, érzéseket találtam velem...
amikor a facebookon felbukkant , mindig lecsaptam rá..
Most kiderült, van más is akihez közel állhat, s felfedezte magának,2002-ben, s előadóestet is csinált belőle, amikoris egyre inkább egy kis Reményiknek érezheti magát - mint mondta
hát persze hogy elmentem Hűvösvölgyi Ildikó előadóestjére, bár a KER (Keresztény Értelmiségiek Szövetsége) szervezte, de tudtam, hogy ott a helyem...
800 verséből 32 vers hangzott el, ez a Hűvösvölgy i válogatás, őt szólították meg, őhelyette szólva, de érdekes módon épp nem az én kedvenceim, de azért szorgalmasan jegyzeteltem.(?)
felvenni s őt fotózni se lehetett, sőt ez alkalommal le is szólt a tévés embernek hogy ne sétafikáljon a kamerájával, hanem üljön le :) mert "ez egy líra" !)
(Bánki Zsuzsát, meg Jancsó Adriennt juttatva eszembe a régi hagymaházból még...nekik voltak ilyen pedagógiai attrakcióik, kiesve a versmondásukból, megregulázni a rendetlen közönséget, bár mi igazán jól viselkedtünk!)))
de igy is jó volt, szép volt (pár hamis felhangtól eltekintve) sőt a zenei összekötés, a gitárral, különösképpen felemelő...
(mindenesetre ez a Hűvösvölgyi Ildikó nagyon szigorú s kemény lehet, vagy az idővel megkeményedett bájos, könnyed versmondó lány mivolta óta a tévé klasszikus korából
pechemre elnéztem az előadás kezdetét, pedig aludtam, s álmos is voltam még, azt hittem 5kor van a szeansz, de 6 kor volt
üres volt a terem, majdnem, majd hirtelen megjelent (beviharzott) a művésznő is, próbálni? kereste a technikust (Gábort- sic)
én közben örömömben elé penderültem, s mondtam, hogy de jó, hogy korábban jöttem, igy legalább láthatom a művésznőt közelről! Hát mit mondjak? Örömünk nem volt kölcsönös:) (Ki is somfordáltam, a Gloriusba egy kávét inni, de tulajdonképpen már ő is felébresztett a barátságtalanságával, meg mondta is , hogy inkább sétáljunk kint:) tehát ki is ebrudalt...))
*****
jegyzeteimből néhány Reményik gondolat, ha már firkáltam: (jut eszembe, lehet, hogy ez is tilos volt, hiszen rögzités?)
rögtön az első zsidó vonatkozás , árva erdélyi Siont emlitve,,, no meg a régi verseket: "segitsetek és fényeskedjetek!"
***
Halotti beszéd a hulló leveleknek (ez velem kis rokon, sok versem allegóriája, analógiája)
Látjátok feleim, hogy mik vagyunk?
Bizony bíbor és bronz és arany
És örökkévaló szent szépség vagyunk.
Ahogy halódunk, hullunk nesztelen:
Bizony, e világ dőre, esztelen
Pompájánál nagyobb pompa vagyunk.
Nem történhetik velünk semmi sem,
Mi megronthatná szép, igaz-magunk.
***
csendes csodák volt a műsora választott verscime s a vers vége egy nagy találkozás (a jövök titkra egy megoldás!)
Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.
****
Jó estét kivánt, de mondhatná , hogy Áldás, békesség, s mondta is, hiszen keresztények...(a reformátusok köszönnek igy?)
***
Mindenemet magammal hordozom.
És ami enyém volt, enyém marad
Innen is, túl is a csillagokon,
Mert lélek vagyok, végtelen, szabad.
Bennem elférnek mind, kik rámhajoltak,
A fák, s a lombok - s az aluvó rét,
Bennem elférnek az élők s a holtak.
Mindenemet magammal hordozom,
Ha nem vesztettem el a lelkemet!
Aminek temetője lett az élet,
S mégsem ért el.
Mi csak visszáját látjuk itt,
És néha - legszebb perceinkben -
A színéből is - - valamit."
**
Mindenki a magáét -
S ha halni kell: akkor is úgy találjon
A végzet: a vak katona:
Polgár- és művész-gőggel mondd neki:
A köreimet nem adom oda.
A cirkusz előtt egy a két szerep,
A fontos az, hogy te önnönmagad'
Hősnek, vagy pojácának érezed.
Hisz lényegében egy a két szerep.
Erényt, hibát és tévedést
Egy óriás összhangnak lássak -
A dolgok olyan bonyolultak
És végül mégis mindenek
Elhalkulnak és kisimulnak
És lábaidhoz együtt hullnak.
Mi olyan együgyűn ítélünk
S a dolgok olyan bonyolultak.
Versben, s mindennapi beszédben
Csak a szükségeset beszéljem.
De akkor szómban súly legyen s erő
S mégis egyre inkább símogatás:
Ezer kardos szónál többet tevő.
S végül ne legyek más, mint egy szelíd igen vagy nem,
De egyre inkább csak igen.
Mindenre ámen és igen.
Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.
Ámen. Igen. És a gonosztól van
Minden azonfelül.
s amit magának nem kívánt,
a mással folytatja, vagyis hogy kezdi elül.
Hát így kell mindig lennie:
az egyik alul, s a másik felül?
Ölni, vagy halni: ez a nagy parancs,
és szép egymás-mellettiség soha?
kiben nincs többé rab és hódító,
és nincsen többé alul és felül!
"Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek
számuk sincsen, - utolértek bűneim,
amelyeket végig sem nézhetek, - számosabbak
a fejem hajszálainál, - és a
szívem is elhagyott engem."
Zsoltárok könyve 40. 13
Ez a legnagyobb bűn.
Ez a legszörnyűbb büntetés.
S a legnagyobb nyomorúság is ez:
Elhagyott engem az én szívem is.
***
Kegyelem
....
mondod magadnak: mindegy, mindhiába
a bűn, a betegség, a nyomorúság,
a mindennapi szörnyű szürkeség
tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés!
S akkor – magától – megnyílik az ég,
mely nem tárult ki átokra, imára,
erő, akarat, kétségbeesés, bűnbánat
– hasztalanul ostromolták.
Akkor megnyílik magától az ég,
s egy pici csillag sétál szembe véled,
s olyan közel jön, szépen mosolyogva,
hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.
Akkor – magától – szűnik a vihar,
akkor – magától – minden elcsitul,
akkor – magától – éled a remény.
Álomfáidnak minden aranyágán
csak úgy, magától – friss gyümölcs terem.
Ez a magától: ez a Kegyelem.
(volt ilyenem is, s magától!!!!)
Béke
...
De kárt nem okozott.
Bent:
Csend.
A Béke itt kezdődik.
Bent:
Csend.
Isten hozott.
(ez meg kicsit Weöres!)***
***
szép, jó gondolatok, jó köztük...
