két kép ugrott elém
az egyiken még óvodás(?) másikon kisiskolás lányom
mindkettőn szaval
az óvodás előzménye az volt, hogy bement a szinpadra és egy kört leirva vissza is jött a szinfalak mögé---
úgy kellett visszalöknie a kultúrház vezetőjének....
a másikon egy fali függöny előtt áll, de hátrálva, majdnem belesimulva...
ragyogó szavaló (volt)
később (megyei első helyezésekig vitte) nem akart elbújni,de mégis...
az az érzésem, hogy ez az ambivalens gesztus megmaradt benne, nem csak a versmondás hanem a versirás területén is
elbújni
"láthatatlannak lenni"
de azért mégis, szerencsére... nem!
mégsem...
mert szólni kell, jelen kell lenni....
