A Múvésztelep rendezésében a Levéltár vendégszeretetével különleges élményben volt részem... Balogh Gyula festő emlékidézésben
(utólag vettem észre, hogy szinte csak művésztelepi tagok voltak jelen, pár kivételünkkel
DE annál jobb volt, mert a hozzászólások is értékesek, bennfentesek)
de a lényeg az a rengeteg vetitett csodálatos kép ami elénk tárult
Én Balogh Gyulát szinte csak a Makói házakat megörökitő csodálatos akvarelljeiből ismertem,
de itt feltárult egy korábbi korszaka festészetének, ami meglepő korrajz is
hiperrealistának mondanám (a fotószerű pontossága miatt, (előszor azt hittem fotót látok) de az a hihetetlen érzelmi gazdagság, ami a festményekben van túllép minden kalitkát, amibe bezárnánk kategorizálva
jó helyen ültem, igy jól tudtam fotózni is..s hallgatni a pályatárs Bodor Zoltán (Nagymaros) személyes és szeretetteli, lelkes ismertető-kisérő szövegét
