igazán nagy élményben volt ma részem,

röviden úgy mondhatnám, hogy örülhettem annak, hogy 120 zsidó gyerekkel tele láthattam a makói zsinagógát, s ráadásul beszélhettem velük!

reggel koponya CT vizsgálaton voltam, mielőtt alig aludtam, nehogy elaludjak, sikerült is, kis szédüléssel megúszni, eredmény csak két hét múlva, a felhőben

vissza is feküdtem alvás pótlásra, mikor is csöng a telefon

Verö Tomi rabbi hivott, azzal, hogy itt van 100 gyerekkel (később kiderült 120)  Makón, és TUDNÉK-E VELÜK TALÁLKOZNI 3 körül a zsinagógában, beszélni a makói zsidóság történetéről

mondtam, örömmel, de történetmesélésben, előadásban,  nem lévén történész, nem vagyok olyan jó, mint pl a levéltárosunk, aki a makői zsidóság történetének tudora, de nagyon szivesen válaszolok a gyerekek kérdéseire, bármire ami a zsidósággal kapcsolatos

elképzeltem, hogy ketten leszünk, Zs-nak már rutinja van ilyen szereplésekben, de most nem ért rá (könyvet mutatott be Földeákon épp)

igy egyedül maradtam, sebaj (azt mondta van hátránya annak ha valaki nem zsidó, igy gondoltam, előnye is lehet, ha viszont az()

azért ebéd közben a klima alatt, a googleről átnéztem egy-két cimszót, ki is jegyeztem a z étlapom hátlapjára a legfontosabb adatokat, számokat

ahogy haza értem az ajtónál újabb telefon fogadott, zs adta meg a számom,valamilyen Manó hivott, hogy adnék-e nekik interjút, kiderült ők is persze Szarvasról

fél háromra ott voltam, helyes gyerekek, rögtön olyan kérdést tettek fel, amire csak egy hosszú előadással lehetne válaszolni de kb a deportálás végéig meséltem nekik...(még családfakutatásom is bevontam, amit tágra nyitott szemekkel hallgattak(

de hamar bezúdult az egész 120 főnyi társaság

csak ámultam, és bámultam és örültem,,,,

a továbbiakról beszámolok  holnap

(még álmos vagyok, bár  aludtam egy órácskát)