kulturális örökség és zsidó újév

2023. szeptember 23. - gond/ol/a

először mérhetetlenül felháborodtam e plakát láttán:

hogyhogy a Magyar Kultúrális Örökség napja alkalmából a zsinagógát és a temetőt is megnyitják a látogatók előtt, holott épp ekkor van a legnagyobb ünnepünk: Ros Hasono - zsidó újév, az 5784. (biztos nem is tudják...)

(enyhitő körülmény hogy pirossal KÉSŐBB felülirták, hogy kivéve szombatot, s a zsinát) (jelzem mi, zsidók, sem járunk a zsidó temetőbe szombaton, nem akarván zavarni a holtak nyugalmát se..)

mondtam is lányomnak az esetet, de ő szokott blazirtságával és kajánságával valami olyasmit mondott pár másodpercnyi gondolkodás után, hogy órüljek, mert legalább nem lesz üres a zsinagóga, mint egyébként...

azért mondtam neki, hogy kérdezze meg rabbi férjét (még ha reform- is) ő mit szól mindehhez

hát furcsállta, azt mondta atipikus, de éppenséggel nem szabályellenes (azaz gondolom, nincs szabály rá, vallásunk régi voltát figyelembevéve...)

hát jó

s aztán kaptam egy telefont a makói zsidó közösség vezetőjétől, )alias Münczné a Szent Péter esernyőjéből aki egymaga a ...i hitközség) amúgy mi vagyunk egy-ketten... hogy legyek én is ott a zsinagógában 3-6-ig

hát elmentem

hát annyian jöttek, hogy nem tudtam kiszabadulni egy kávét se meginni...

az "élményeim" vegyesek voltak

az első legkellemetlenebb, mikor épp beléptem a zsinába, egy nő kilépett a frigyszekrény mögül, rángatva diszes függönyét !

majd elájultam..

mondom B..Zs, nek, hogy semmi áhitat, alázat....

miért is keresek ilyet a mai világban - igy ő

a Tóra szent- elzárva tartjuk, a frigyszekrényben, csak akkor szabad kinyitni, imádkozni belőle, ha 10 zsidó férfi van jelen azaz kivan a minjen...

nem szeretem ha a vad kiváncsiság mindent elsöpör...

de aztán, később láttam alázatot és áhitatot is egy férfi szemében, aki nagy elismeréssel szólt a nagy utat tevő zsidóságról isten választott népéről s, a szombat szentségéről stb.. végül kiderült hogy szombatista volt...azt mondta, hogy mindent a zsidóságnak lehet köszönni, az az alap

aztán volt valaki, aki a belépéskor készségesen feltette az adott kapedlit a fejére (mert volt, aki nem!) de megkérdezte, hogy a cipőt nem kell-e levetni

szó sincs róla . mondtuk csodálkozott, mert egyszer levetették vele

hol?

hol: héber feliratokat látott

az kizárt, végül kiderült, hogy koránt kapott ott ....(neki egyrement)

de azért barátságban váltunk el...

az emléktáblánál , hol apám neve is bevésve a mártirok közt -.már 6 után szó esett a deportálásunk idejéről (én voltam a forrás tanakodásuk után)

lassan kuriózumok leszünk....