bent voltam Szegeden zajin adarozni---

a buszutat kicsit megszenvedtem, (csak a pályát szabad választani!),de a derekam 

alig fájt, úgyhogy nem is kellett taxizni, s előbb is célba értem, mint gondoltam

sőt vettem egy klassz feketés táskát is a szétoszlott helyett a szinte útba eső Arkadban (ami ezek szerint vasárnap is nyitva van)

a diszterem előtt a lépcsőfordulóban máris kellemes meglepetés ért, bekeretezve:

ime

AZ ELSŐ SZEGEDI FŐRABBI:  BAK HIRS CVI

persze megint sajnos, konstatálhatom, hogy nincs ősömről portré!

a többi rabbi mind képével díszelgett (Schwarz Péterig bezárólag)

de ott láttam a LÖW rabbik mellett, Schindlert is, ismertem (emlékszem Erzsi néni bosszantásomra mennyire dicsért neki, még iskolásként ) Raj Tamás kézfogására is emlékszem, örömmel fogadott az irodában, mint fiatal zsidót (akkor kezdtem tanitani, ám istentiszteletre nem jártam, csak a sirápolást befizetni( akiket még és már ismerek pl Verő Tomit, már Pestről, a Frankelből (Ő eskette lányomékat)  , meg ott van Markovics Zsolt, aki Timi utónévadóján volt...(de első, vegyes házasságát nem akarta megáldani) stb... ő sokáig volt rabbi Szegeden - jártam is hozzá újólag héber órára

de senki neve alatt nem állhat amit ősömről olvashattam a Kulinyi könyvben:

"egész működése közben (s ez 53 év) a község belbékéje háborítatlan volt." ("Kis gyülekezetből nagy községgé váltat hagyva hátra."

 A hitk elnök pár percre hivatalosan mellém ült vagonkiállitás lesz a holokauszt 80. évfordulóján. (jaj, de rossz aurája van a szónak( s holokauszt túlélőre  lenne szükségük, aki beszélne (diákoknak)...én ódzkodtam, mégha irni  kéne ! ,  (épp tegnap hallottam hogy egy zsidó női irodalmi konferencián hosszabb részt olvastak fel az írásomból, a Sós kávéból) de beszélni nem szivesen, kiszámithatatlan az érzelmi reakció, meg azt se tudom miről beszélhetnék személyes élményt, olyan nem nagyon van , MEG amúgy is, szerintem ezekkel az emlék-beszédekkel csak prolongáljuk, tartósítjuk, amit tán inkább feledni kéne (?) Aztán már itthon jutott eszembe hogy esetleg felolvashatnám a strasszhofi vagon versemet (?) a végén a hetvenszerest immár 80szorosra módositva (Majd Timit is megkeresik, de mondtam, hogy az ő nevében nem nyilatkozom)

sajnos a Zajin adari megemlékezés csalódást okozott, szinte nem is volt, K. Attilában most az egyszer csalódtam (már nem új seprű;  zsebre tett kézzel civilben mondott valamit Mózes koraszülöttségéről, meg purim is idekeveredett már (remélte hogy akkor vasárnap vidámabb arcokalt lát, és felsorolta az idei halottakat most sajnos többen voltak vagy 5en és a makói Baron Sandort is megemlitette.... szegényt... de se kádis... se semmi  nem volt emlékükre

de a hallé nagyon finom volt

és utána  -megnyugvásomra  kicsit imádkoztunk, mint egy kiddushoz-- de miért utólag?

aztán még 6 előtt szabályosan ránk oltották a villanyt, mint valami morcabb szórakozóhelyen, jelezve a zárórát...

hát ilyen is van

 viszont  Verával jókat tudtam beszélgetni a kutatásainkról :). "kincseinkről" (sőt, publikálási lehetőségekről is)