ülök a csendes dobogós teraszon a kávémmal, mellettem lévő asztalnál egy anya fagyizik a kislányával...
hirtelen egy nagy feldübörgásre ijedek meg
mondom is, demegijedtem
mondja a szomszéd nő , hogy ő is
de a kislány nem, ő már iskolás ugyanis - mondja
persze kiderül, hogy nem is az, még csak kis csoportos, bár elég nagy növésű, és Deszken jár szerb óvodába, aminek udvara közös az iskolával. ezért ragaszkodik az iskolás státusához (óvodás de iskolába jár vagy forditva?)
no ettől kedve be nem áll a kis szája, szórakoztat, miközben még fagyizik is
a vége felé táncra is perdül, mezitláb, azaz kijavit ez balett
mondom is az anyjának, hogy érdemes lenne a remek Varga balettre járatni(
egy sárga levelet akar adni de köszönöm, nem kérem
de a végén egy kis ágat elfogadok tőle, berakom a pénztárcámba, emlékbe
...
délután boltba megyek, de a szomszédos patika előtt sorban állók elállják az utat, a bevásárló kocsik elől ,különösen egy anya a kézben tartott fiacskájával,
mikor kifele jövök a cuccommal már, éktelen üvöltözést hallok, s toporzékolást látok a kisfiú produkciójában
álmos - szabadkozik az anya,aki most nem vette fel fiát
a gyerek nem akar menni: állj üvöltözi
kérdem tőle mi a baj, mit szeretne
erre se szó se beszéd felém köp!
az anya bocsánatot kér ugyan, fel is emeli (eső után)
de én el vagyok képedve...
ezt nem rakom be a pénztárcámba
hát igen, nem egyformák a gyerekek SE
