erről-arról-amarról még

erről-arról-amarról még

a pünkösdi ember kiállításmegnyitóján

2024. június 01. - gond/ol/a

 Dér emlékkiállítás a könyvtárban

 

már az ajtóban a képe fogad

 



 

(s bent nem nem önarcképfestmény , olyat sose csinált) egy tanitványa műve

 



 

a terem majdnem tele, idegen arcok, csanádpalotaiakkal, szegediekkel...

de az jSZ Zsuzsa mint igazi vendéglátó igazgató  üdvözölve megköszöni hogy eljöttem (mindig ezt teszi, de most különösképp tiltakozom, és az csúszik ki a számon, hogy ugyan ne köszönje, nyomos oka van  hogy itt vagyok

miért?

mert nagyon jól ismertem..

nem tudta - mondja

sok mindent nem tudsz rólam,  csúszik ki megint a számon

leülök, majd, G Kati mellé ültet, ő is  jól ismerte,,,tanitotta is, 

nyugodtabb vagyok, mig nem rohan be a feleség ki kurátor,  már majdnem elkésve,,,G K meg is jegyzi nem ismerte meg én  rögtön, ő csak a szemöldökéről...

 

 

rossz , nyomasztó s egyben felkavaró emlékeket ébreszt bennem...

 

 

Tünde olyan személyes emlékeket emlit, amik közösek, is, a Kálvin téri iskola múvésztelepének udvarán a tábortűz (lásd a Megrakják a tüzet versem)...ahogy D népdalokat énekel.. a Megkötöm lovamat... tőle hallotta először, jé ezt el is felejtettem.... pedig...

(bár nekem mást is énekelt :zöld erdőben, zöld mezőben sétált egy madár... ha az Isten nekem rendelt tiéd leszek már...)

szép beszédben értékeli  amúgy D munkásságát, érdekes , a föld szót is előtagként, amit nekem vele kapcsolatba mondott más utótaggal,most is főszerepet játszik, de eufemisztikusabb összetételben..

 


 

jegyzem a mobilba a mondottakat 

aztán eszembe jut szólok Rózsának a Marosvidék főszerkesztőjének tegye bele a lapba, elkérve Tündétől veretes szövegét, később igy is tesz

a Csanádpalotai iskola mostani vezetője olvassa fel hogy őrzik Dér emlékét a róla elnevezett iskolában, hát nagyon, valóságos kultusza van

nézem a képeket, nagy része ismerős láttam a műtermében is...

 

 

 



 

 

csodálatos a szinhatás a szintelenségükben is, a szikárság, fegyelmezettség, ami áthatja, és a finomság... minden összhangban van

egyre fakóbb a szinhasználat az utolsó képek már szinte előrevetitik a z eltűnést..pl az Ásatás (pedig még csak 1980as)

 



 

üdvözlöm cspalotai volt tanitványom, és az özvegy oda penderül, a rögtönzött büféjéhez hiva őket(?) én meg kipenderülök...majd el...

 



 

majd vissza jövök másnap...

mikor semmi zavaró körülmény nem lesz körülöttem, - csak a képek

 

--- pünkösdi embernek mondják, pünkösd körül született és halt...ennek mély mondanivalója van...(számomra is, különösen)

 

 

 

 

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://mindentkimondani.blog.hu/api/trackback/id/tr10018419241

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása