ülök az emlékjelnél, a félnapon, közben látom egy édes kis gyerek a kis biciklijével nem akar a rendes úton anyja után menni, hanem csakis az emlékjel hatágú csillagának a peremén, ami elég keskeny, óvatosnak kell lennie, hogy le ne csússzon róla...de annyira tetszik neki, hogy többször is megteszi az ágbogas utat...

közben telefonál lányom, én meg közvetitem  a gyerek attrakcióját is..

ő azt mondja, ennél jobb nem is történhet egy hatágú csillaggal

(még ha átmenetileg játszótér is lett az emlékjel(?)

hát igen, igaza is van tán, lejött a földre az a hatágú csillag...