pont abban az órában, amikor megszülettem (82 éve) felhivtak az "enyémek": lányom és unokám.

videon. 

Lányom úgy nézett ki még mozdulatlanul a mobilom képernyőjén, mint egy gyönyörű festmény! de aztán persze megmozdult a kép, unokám távolabb egy fotelban lazán (de kristálytisztán) elénekelte, hogy "Ez a nap más mit a többi (ezt én is jól tudom)....ajándékul fogadjam el vidám kis daluk..." Boldog...boldog... boldog... születésnapot...

később kaptam tőle messingeren egy teleirt lapfotót, kvázi versecskét, e bugyutának tűnő  dalszöveg okos továbbgondolását és annak az volt a lényege, hogy nem akarom a születésnapokat, viszont azt , hogy szeressenek , igen (ki nem... stb )

bár  a küldemény kisérőszövegében szerepelt, hogy ne csináljak belőle fb posztot, most részben megtettem, bocsánat, de csak azért , mert annyira kifejezi a lényeget (a lényegem a születésnaphoz való viszonyomról)

hogy bár szeretnék megfeledkezni róla, mégis annyira jólesnek a köszöntések! (ennek ürügyén)

és nagyon hálás vagyok értük, volt rengeteg , különböző formákban

és éreztem mögöttük a szeretetet

ez mindennél többet ér

és igen, nagyon hálás vagyok érte!

köszönöm! ezúton is...